Oldal 268 [268]
OCR
266 FARKAS JUDIT sében (Debreceni Egyetem, 2022), ahol az eco-art kérdései (film, irodalom, performansz, eco-fiction stb.) nagy szerepet kaptak. A következőkben három fiatal magyar képzőművész mutatja be saját, a környezetművészethez köthető munkáit. Tóth Magdolna a PTE Művészeti Karának doktorandusza, Sall Fanni a Nyimi Öko Közösség tagja, Gyeviki Hajnal pedig a MOME hallgatója. Mindhármukat arra kértem, hogy válasszák ki két olyan munkájukat, amit ide illőnek éreznek, és mutassák be őket. A szövegek előtti idézetek a velük folytatott beszélgetésekből-levelezésekből származnak. Tóth Magdi , Annyira szerintem nem figyelemfelkeltőek a munkáim, inkább árnyaltabban reagálnak a problémára, nem annyira kirívóan." , Volt egyszer egy falu című kutatásom eredményeként két alkotást hoztam létre: a Káposztáskertet és a Tyukudvart. Mindkettő a címben felvetett problémára hívja fel a figyelmet: Hová tűnt a falusi paraszti kultúra, és ennek milyen, meghatározó motívumai élnek még közöttünk? Mindkét mű egy-egy, már visszaszorulóban lévő formáját mutatja be a háztáji gazdálkodásnak, ugyanakkor ökológiai kérdésekre is reflektálnak a fenntarthatóság és önfenntartás lehetőségeiről folytatott diskurzusukban. Munkáimat már több kiállításon és konferencián is bemutattam, hogy céljukat betöltve felhívják a figyelmet az érintett problémakörökre, és párbeszédet indíthassanak. À Käposztäskert beltéri installáció, zsánerként értelmezhető: Édesanyám figurája jelenik meg a kertben, amint egy nyári éjszakán fejlámpával a fején szedi össze a meztelencsigákat egy nejlonzacskóba, hogy megvédje a termést a kártételüktől. A jelenet, bár elsőre abszurd, riasztó vagy szürreális lehet, a konyhakerttel rendelkezők számára a hétköznapi valóság mozzanata. Ebben a mozzanatban a környezetünkkel és a természettel való érzékeny viszonyunk felborulásáról árulkodnak a hazánkba özönfajként betelepült spanyol csupaszcsigák, akik — természetes ellenségek híján — korlátlanul elszaporodhatnak. Művem az ökológiai és etikai kérdésfelvetésen túl Anyukámmal való kapcsolatomról is árulkodik, mivel a vetemény védelmezőjeként engem is megvéd, mert kiskorom óta meztelencsiga-fóbiával küzdök. Munkája szinte láthatatlan, körülvesz minket, mint a levegő, megóvja és építi a családot. A meztelencsigák tevékenysége szintén többnyire láthatatlanul történik, az éj leple alatt, de másnap annál inkább szembetűnik. Tyúkudvar című munkám már egy szabadtéri installáció, amely tizenkét darab öntött betontyúkból áll. A munka szintén a falu számomra meghatározó emlékképét idézi fel, amikor az árokparton kapirgáló tyúkok látványa gyermekkoromban még hétköznapi jelenetnek számított. A mű környezetével együtt formál jelentést, kelthet abszurd vagy éppen harmonikus hatást, felhívva a figyelmet zöldfelületeink és közterületeink kihasználatlanságára, használatukkal kapcso
