Oldal 245 [245]
OCR
KÖRNYEZETI IGAZSÁGOSSÁG 243 (recognition). A problémák érzékelése nélkül azokat valójában érdemileg kezelni nem lehet, azonban az elismerés és a felismerés is lehet téves vagy félresiklott. Bourdieu szerint a félreértelmezés és félreismerés (misrecognition) egy olyan cselekedet, értékítélet, diskurzus, gyakorlat, melyet elviekben elvárt módon, a többségi társadalom normarendszerének megfelelően alkalmazunk, de valójában máshogyan cselekszünk, ítélkezünk, másfajta diskurzusban döntünk (James 2014). Ennek hatására az igazságtalanság nemcsak eredmény, de a folyamat újbóli kiváltója is lesz, melynek hátterében a véletlen és a szándékosság is meghúzódhat. Utóbbi esetben diszkriminatív színezetet kap az igazságtalanság. Az elismerés, a participáció és a szubszidiaritás hiánya több esetben a döntéshozók és a tényleges stakeholderek közötti ellentéteket erősíthetik. A környezetiigazságosság-mozgalmak elterjedésével a világ számos pontján sorra derültek ki olyan esetek az elmúlt évtizedekben, amelyben egyes szennyező beruházások megvalósításáról olyan szervezetek, politikai aktorok hoztak döntést, akik nem voltak érdekeltek a helyi lakosság véleményének meghallgatásában, a döntéshozók gyakran - az érintettekkel ellentétben — (felső) középosztályba tartozók és nem kisebbségi származásúak voltak. Ennek következtében a helyi lakosok gyakran szenvedtek hátrányt, amit a különböző beruházások által előidézett környezeti degradáció okozott. A környezeti igazságtalanságok egyoldalú megközelítése azok leegyszerüsitéséhez vezet, éppen ezért nem lehetséges egyértelműen kijelenteni csupán a környezeti hátrányok térbeli elosztása alapján, hogy az igazságos-e, vagy sem. Minden esetben szükséges az igazságosság fogalmát tisztázni. A környezeti igazságosság helyi viszonyokhoz alkalmazkodó feltárásában használt fogalmaink helyben elfogadott, társadalmilag legitim, nem önkényes értékválasztáson alapulnak, hanem az adott kontextushoz illők. Éppen ezért a környezeti igazságosság többrétűsége az együttesen alkalmazandó fogalmak sokszínűségéből és többes jelentéstartalmából is ered. Az ezen elvek alapján megállapított környezeti igazságtalanság (vagyis a környezeti igazságosság sérülése vagy hiánya) nem eredménynek, hanem inkább egy társadalmi diskurzus kezdetének tekinthető. Az eddigiekben kifejtett környezetiigazságosság-megközelítést érdemes kiegészíteni további folyamat-szempontú elemekkel is. Erre azért van szükség, mert a környezeti események nem különülnek el a társadalomtól, azzal szoros kapcsolatban állnak. A környezeti igazságtalanság nemcsak természeti, de társadalmiközeg-függő is. Ezzel kapcsolatban két egymással szemben álló nézőpont alakult ki a kutatók körében, melyek a környezeti (non-human) tényezők társadalommal való kapcsolatát más irányból közelítik meg (Murdoch 1997). A neomarxisták szerint az igazságtalan helyzetek kialakulása egyértelműen a nem emberi tényezők társadalom általi befolyásolása miatt alakulnak ki (Murdoch 1997; Bosco 2014). A nem, a kor, az etnikai hovatartozás, a társadalmi és hatalmi viszonyok újratermelődési folyamata közvetetten vagy közvetlenül a környezeti eseményekre is hatással van. Véleményük szerint a társadalmi-gazdasági különbségek gyakran együtt járnak környezeti konfliktusokkal. Ezzel szemben a cselekvőhálózat-elmélet megközelítése szerint a természeti faktorok azok a bi
