Seite 228 [228]
OCR
226 MENDLY DOROTTYA — MIHÁLY MELINDA kielégítik a fenntarthatóság erős követelményeit is. Másrészt kézzelfogható segítséget nyújt a konkrét területi tervezési munkában is, amire a tapasztalatok szerint a szakirodalom gyakran már nem vállalkozik. Az ökolokalizmusok között a bioregionalizmus egy, a szokásosnál radikálisabb formát képvisel, amennyiben az autonóm kisközösségek önigazgató rendszerének elképzelésével az anarchista hagyományokhoz is erősen kötődik. Az anarchizmus - és főleg az ökoanarchizmus - alapelvei mind a közösség belső viszonyainak kialakításában, illetve a közösség működtetésében, mind a biorégiók közötti viszonyokban fontos szerephez jutnak. Ami a bioregionalizmus különös jelentőségét adja, az meglátásunk szerint az, hogy képes egy olyan általánosan alkalmazható, de mégsem univerzalisztikus keretet adni a lokális erőfeszítéseknek, amiben ezek egy politikailag is értelmezhető formában, egymást erősítve kombinálódhatnak. A politikai cselekvés célja egy olyan világ létrehozása, amiben az ökológiai fenntarthatóság, a társadalmi igazságosság és az önrendelkezés elvei szervezik a közösségeken belüli, illetve azok közötti viszonyokat. Ennek a célnak a legfontosabb eszköze a biorégión belül az, amit a mozgalom manifesztójának számító , Reinhabiting California" című cikkben Peter Berg és Raymond Dasmann , reinhabitációnak" nevez (reinhabitation, magyarul talán az újrabelakás a legkevésbé torzító megfogalmazás) (1977). Az eredeti meghatározás szerint ez olyan társas viselkedés meghonosítását jelenti, ami az adott hely gazdagításán, létfenntartó rendszereinek helyreállításán, illetve társadalmilag és ökológiailag fenntartható létformák kialakításán keresztül éri el a bioregionalizmus céljait: a társadalmi szerveződés decentralizált és önrendelkezésen nyugvó formáinak kialakítását, biológiai integritáson és közmegegyezésen alapuló kultúra megteremtését, valamint a közösség spirituális fejlődésének elősegítését (Dodge 1981: 109. Diszkusszió — rendszerszemléletű alternatívák Közép-Kelet Európában Az előbbiekben bemutatott rendszerszemléletű alternatívák a Globális Dél (pl. élelem-önrendelkezés, agroökológia) vagy a Globális Észak (bioregionalizmus, permakultúra) országaiban fogalmazódtak meg. Ebből adódóan pedig kevéssé reflektálnak az államszocializmussal érintett Közép-Kelet-Európa (KKE) lakosságának mindennapi valóságára. Közép-Kelet-Európában jellemzően nagyobb mértékben érvényesül a lokalizált élelmiszertermelés háztartási gyakorlata (például a kiskerti gazdálkodáson keresztül történő élelem-önellátás), mint Nyugat-Europaban (Jehli ka et al. 2020; 2020. A civil társadalom nyugati elméletei nem alkalmasak arra, hogy megragadják a Közép-Kelet-Európára jellemző megélhetéshez kapcsolódó közösségi önszerveződés mindennapi gyakorlatait (Jacobsson 2015; Foa-Ekiert 2017). A következökben néhány olyan közép-kelet-európai sajátosságra térünk ki, amelyek meghatározó jelentőségűek az élelem-önrendelkezés megvalósítása szempontjából.
