Seite 227 [227]
OCR
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 225 a permakultúra fókusza, és az oktatás megszervezésének köszönhetően jelentősen bővül a mozgalom elérési köre. A permakultúrát a fenntartható mezőgazdaságon túl olyan településtervezési eszközként is definiálják, ami a gondoskodás etikáira épít (Mollison 1988). A permakultúra etikái (Gondoskodás a Földről — Earthcare, Gondoskodás az emberekről -— People care, Igazságos elosztás — Fair share) több feminista/zöld mozgalom (pl. ökoszocializmus, ökofeminizmus) alapvetéseivel rezonálnak. Fogalmi fejlődésének harmadik szakaszában Holmgren (2002) tovább tágította a permakultúra fogalmát. Egy olyan tervezési rendszerként definiálta, amivel fenntartható társadalmat lehet létrehozni. A permakultúra fogalom fókuszába a tervezési alapelvek (ásd 1. ábra) kerülnek, amelyek tudományos alapja a rendszerökológia, a rendszerelmélet egy ága. A permakultúra, szemben más zöld mozgalmi megközelítésekkel (Monbiot 2007; Daly 2007; Smith, R. 2016; Baer 2019), elutasítja a központi államot, a politikai decentralizációt tekinti az egyik legjobb társadalmi rendszernek (Leahy 2021. Az energialejtő miatt elkerülhetetlen az élelmiszer- és energiarendszerek decentralizációja, ami lehetőséget teremt a politikai decentralizációra is. Ezt a permakultúra hálózatosodva, bioregionális alapokon, alulról szerveződve kívánja elérni, úgy, hogy mindeközben ügyel az emberek jóllétére (Gondoskodás az emberekről) (Leahy 2021: 1959. A permakultúra-mozgalom egyik alapirodalmának számító Designers Manual célja a helyi autonómia növelése. Hiszen minél inkább képesek az emberek az élelem-, energia- és lakhatási szükségleteik kielégítését maguknak, helyben megszervezni, annál nehezebb gazdasági és politikai kontrollt gyakorolni felettük (uo.). A permakultúra gondolatiságával rokon még az anarchizmus és a nemnövekedés (degrowth), ami vidéki önellátást és teljes körű önrendelkezést hirdet (Kropotkin 1975 [1899]; Schneider—Nelson 2019; Leahy 2021). Bioregionalizmus A biorégió hasonló természetföldrajzi, illetve ökológiai jellemzőkkel bíró és kulturálisan is értelmezhető területi egység. Földrajzi szempontból a szakirodalomban többnyire a folyók vízgyűjtő területe alapján jelölik ki az egyes biorégiókat, de jellemzően előkerülnek még a meghatározásokban a domborzati viszonyok, talajtípusok, klimatikus jellemzők, a területen megtalálható flóra és fauna, azaz minden olyan jellegzetesség, ami miatt egy területre ökológiai értelemben összetartozónak tekinthetünk. A bioregionalizmus arra is kísérletet tesz, hogy egy adott helyen élő közösség kulturális egységét azonosítsa, körülhatárolja mindennek a politikai vonatkozásaival attól a szándéktól vezérelve, hogy a bolygót behálózó élet szövedékének fenntartható gyakorlati és értelmezési kereteket teremtsen. A bioregionalizmus két értelemben is képes hozzátenni a helyi élelmiszer-rendszerek kialakítását célzó tudományos munkához, az élelem-önrendelkezés táji léptékű megszervezéséhez. Egyrészt, a lokalitás egyébként , üres" fogalmához fontos tartalmi — ezen belül pedig kifejezetten politikai — elemeket rendel, melyek
