Seite 219 [219]
OCR
AZ ÉLELMEZÉS MINT GLOBÁLIS KIHÍVÁS 217 sához is (Mészáros 2017). Az élelmezés, illetve a mezőgazdaság globálisan az üvegházhatású gázok kibocsátásának negyedéért felelős (Poore-Nemecek 2018), míg a Föld lakható területeinek felét a mezőgazdaság használja (Ritchie-Roser 2019a). Világszerte az édesvíz-felhasználás 7090-a a mezőgazdasághoz köthető (FAO 2011), míg az ágazat a vízkészletek szennyezésének 7896-áért felel (Poore— Nemecek 20189. Jelenleg a Földön élő emlősök (az embert leszamitva) 94%-a haszonállat, a veszélyeztetett fajok túlnyomó többsége esetében pedig a mezőgazdaság a veszélyeztetettség okai között szerepel (Potts et al. 20179. A fent kiemelt adatokon túl statisztikák széles köre támasztja alá, hogy élelmiszer-rendszereink jelenlegi működése globálisan az ökológiai válság egyik kulcstényezőjeként kezelendö (Ritchie-Roser 2019b). A fentiek mellett ma mär az is vilägos, hogy a 21. szäzadban värhatö globälis élelmiszerhiány és az ehhez közvetlenül kapcsolódó válságok az élelmezést az évszázad kulcsproblémájává teszik. Ebben a fejezetben ennek az összetett területnek a problémáit igyekszünk globális keretben vázolni, egy rövid történeti áttekintés, valamint az elméleti alapfogalmak bemutatása segítségével. Ezek után számba vesszük azokat az eseti-pragmatikus, illetve rendszerszemléletű megoldásokat, melyekkel az emberiség az élelmezés kihívásait próbálja megoldani. Nézőpontunk fontos eleme, hogy az élelmezés problémáihoz az utóbbi módon, azaz rendszerszinten kell közelíteni ahhoz, hogy valódi megoldásokat alakíthassunk ki. Ennek megfelelően fontos az egymással párbeszédben álló, jól kombinálható rendszeralternatívák számbavétele, valamint elhelyezése a globális problémahalmaz megoldásegyüttesében. A probléma keretezése Hogyan azonosítsuk tehát a problémát úgy, hogy az a lehető legmélyebb megértést szolgálja? Vajon ha abból az egyszerű és számunkra is kézzelfogható tapasztalatból indulunk ki, hogy az élelmiszerek folyamatosan — az utóbbi időben pedig kimondottan drasztikusan — drágulnak, megragadhatjuk-e a lényeget. A válasz erre csak részben pozitív. Míg a drágulás főleg az alsóbb osztályok esetében az élelmiszerhez való puszta hozzáférés lehetőségének szűkülését jelenti, ha Jason Moore éleslátó megközelítését alkalmazzuk, láthatóvá válik, hogy az élelmiszerek relatív olcsósága semmiképpen sem tekinthető adottnak vagy magától értetődőnek. Moore munkássága rávilágít, hogy az élelem mint olcsó erőforrás egy konkrét társadalmi-gazdasági szerveződés sajátossága és egyben tartóoszlopa. Fő állítása, hogy a kapitalizmus a gazdaság, a társadalom és a környezet megszervezésének egy olyan történeti formája, amely négy olcsó erőforrás rendelkezésre állásán alapul (Moore 20109: az energia, a nyersanyagok, a munkaerő és az élelmiszer , olcsósítása" kellett ahhoz, hogy a társadalmak (és a kOrnyezet) megszervezésének ez a történeti típusa egyáltalán kialakulhasson. Az tehát, hogy jelenleg az élelmiszerek — és a többi tényező — számottevő drágulását tapasztaljuk, magának a kapitalizmusnak mint komplex történeti rendszernek a válságát jelzi.
