Oldal 208 [208]
OCR
206 MATE GÁBOR Az egyének számára a tájkép lehet valóságosan megélt hely, vagy távoli, elérhetetlen terület, illetve fantázia világába tartozó hely. A tájak lehetnek barátságosak, otthonosak, egzotikusak, taszítók, értékesek vagy inspirálók. Egy biztos, különféle jelentésekkel ruházzuk fel őket. Szabó Zoltán híres munkájában, a Szerelmes földrajzban például az alábbi igen bensőséges megfogalmazását olvashatjuk: , Hegyek hajlásának bizonyos szöge, egy víztükör, egy patak csobogásának melyet egy ablak kerete bezár, s melyben csupa ismerős és hozzánk hasonló emberek mozognak. . ." (Szabó 1988: 16). Igen tanulságos D. W. Meinig tanulmánya, aki egy látkép érzékelésének a különféle módozataival foglalkozik. A táj fogalmát nemcsak egy általánosabb fogalomnak, de az akadémiai szakzsargon részeként sajátos jelentésű szónak is tartja, amely a szakemberek számára különféle értelmezési sémákat hív életre. , A szemlélődő szem. Tíz változat ugyanarra a látképre" című dolgozatában ezeket a jellemző értelmezési kereteket veszi szemügyre. Nézetei szerint a tájat — különféle sémákba sorolódva - tekinthetjük élőhelyként, műtermékként, rendszerként, problémaként, vagyonként, ideológiaként, történelemként, helyként, esztétikumként (Meinig 1979). Az egyéni tajérzékelés érdekes példajat adja John Connell a The Running Book című könyvében, ahol a futásai során szerzett tájélményekről olvashatunk. A futás sajátos percepciós közegére építő kötet egyfajta futószalagként szállítja az emlékeket, tudástöredékeket, személyes vallomásokat a tájról (Connell 2020). A néprajzkutató Keszeg Vilmos biográfia-vizsgálata egy személy életének eseményei és narratívumai alapján rekonstruálja a tájban (Erdélyi-Mezőség) való benne-élés hagyományát, valamint a tájról és a környezetről szóló tudást. Bemutatja, hogy a táj milyen mértékben alakítja az egyén pályáját, életét, de arra is választ keres, hogy a környezet változása milyen élményeket termel (Keszeg 2013). Miként azt az előbbi példákon is vegigkövethettük, az individuumnak nagy szerepe van az észlelésben és az értelmezésben. A taj ugyanakkor Mitchell szerint kulturalis médium is (Mitchell 2002a: 2; 2002b: 5). Vagyis kivaloan alkalmas arra, hogy üzeneteket közvetítsünk általa. Ezek számos célt szolgálhatnak. Hordozhatnak politikai üzeneteket, meglelhetjük és kifejezhetjük benne identitásunkat, meghatározhatjuk örökségként, bekapcsolhatjuk az egyéni és kollektív emlékezeti aktusokba. A brit történész, Simon Schama szerint az ember képzelőerejének és társas mivoltának szerepe annyira fontos, hogy a táj előbb nevezhető a kultúra, mint a természet termékének. A képzelet kivetülése a fára, a vízre, a sziklara (Schama 1996: 61). Az egyik legfontosabb aspektusa talan, hogy kivalo ,vetit6vaszonnak” bizonyul a politikai üzenetek célba juttatására. A 18—19. századi , morális táj" a rendezett, erkölcsös, jobb élet, jó kormányzás szimbóluma volt. Ez — miként Békési Sándor írja — a romantikában , hazává" változott, egyszersmind vonatkoztatási felülete
