Seite 106 [106]
OCR
104 GLIED VIKTOR fejlődése megelőzi a többi tudományág fejlődését, és ahhoz vezet, hogy a fejlesztéseket növekedésként és technikai fejlesztésként aposztrofáljuk (Gyulai 20079. A fejlesztéspolitika fenntarthatósági elemeinek használata tehát alkalmazkodási , kényszer", amely törekszik a megelőzésre, a kényszerből lehetőséget kovácsol, és stratégiai tervezéssel segíti a cselekvés színtereit. Ebben nagy szerepet kap a konszenzus, amely a stabilitás megteremtésére törekszik, társadalmi párbeszédet folytat, és keresi az előrejutás lehetőségét (Csete-Láng 2009: 87-89). A tärsadalmi párbeszéd megteremtése a bevonási lehetőségeken és képességeken múlik, melyeket erőteljesen meghatároznak a hagyományok és a politikai kultúra foka, a participációs modellek és a társadalmi tőke minősége. A társadalmi (szociális) fenntarthatósághoz kapcsolódó új szemlélet a demokratikus intézményeket jó esetben nemcsak keretnek tekinti, amin belül a különböző társadalmi csoportokkal együtt kell működni, hanem kommunikációs térnek, ahol az Erdekartikuláció és a konstruktív cselekvés a fejlesztéspolitikára is hatással van, és nem hátráltatja a politikai akaratot, hanem segítséget ad a jövő útjainak feltárásában. A különböző érdekcsoportok érdekeinek megértése, a közöttük feszülő konfliktusok feloldása és kompromisszumos megoldások kidolgozása alapvető feltétele a társadalmilag fenntartható döntéseknek. Egy-egy döntés ugyanis jelentősen befolyásolhatja az egyének jólétét, a befolyásolás mértéke pedig egyénenként, társadalmi csoportonként eltérő lehet. Egy adott döntés társadalmi támogatottsága függ attól, hogy a döntés tovagyűrűző hatásai (externáliák) milyen csoportokat és miként érintenek (Bela — Pataki — Valené Kelemen 2003). A kockázat szakirodalmában gyakran hangzik el a megállapítás, mely szerint a társadalom, amennyiben korábban már elfogadott egy kockázati szintet, azt vélhetően a későbbiek során is el fogja fogadni. Szirmai Viktória (1992) szerint azokon a településeken, ahol már korábban megtelepedett valamilyen környeZetet terhelő vállalat, illetve üzem, a lakosság valószínűleg az újabb környezetszennyezést is el fogja fogadni, vagy kevésbé fog az ellen tiltakozni. Ha a paksi atomerőmű bővítését vesszük példának, akkor tisztán látszik, hogy a magyar lakosság megosztott a projektet illetően. Az atomenergia jövőbeni használatát a magyarok fele támogatja, a másik fele elutasítja, azonban a Medián mérése szerint a megkérdezettek többsége nem szeretné, ha orosz részvétellel épülne meg az új atomerőmű. A kérdésfeltevésen és az értékelésen persze manipulálhatók az adatok, de az is beszédes, hogy a megkérdezettek 8096-a szerint az államnak az atomenergia helyett a megújuló energiaforrásokat kellene támogatnia (Hargitai 2018). Ugyanakkor, ha a paksi és környékbeli lakosságot vesszük alapul, az ott élők elsöprő többsége támogatja a bővítést, hiszen ezer szállal kötődnek az atomerőműhöz. Szintén fontos kiemelni, milyen a helyi lakosság kockázatpercepciója, ezért a szereplők eltérően ítélhetik meg a beruházásokhoz kapcsolódó kockázatokat és veszélyeket. Az adott beruházást támogató, illetve ellenző érvek rendszerében a technikai, gazdasági szempontok általában kisebb súllyal jelennek meg, mint a kockázatok és az aggodalom az esetleges balesetek vagy a telepítés káros következményei miatt. Ebben szerepet játszik a bizalom alacsony foka: a helyi
