Page 101 [101]
OCR
KÖRNYEZETI KONFLIKTUSOK, TÁRSADALMI VÁLASZOK 99 hatásait. Arthur Westing a kutatásaiban arra kereste a választ, hogy miként játszott szerepet a környezeti tényező a történelem kiemelkedő fegyveres összecsapásaiban. Arra jutott, hogy a legfontosabb szerepet a természeti erőforrások (édesvíz, felszíni vizek, vízgyűjtő területek) és energiahordozók (szénhidrogének, ásványkincsek, nemesfémek) megszerzése, majd a szükséges halállomány és a termőföld birtoklása jelentette (Westing 19806). Ezt kiegészíthetjük azzal, hogy a természeti erőforrások megváltoztatására irányuló törekvés, a környezeti komplexitás (ökoszisztéma) tartós, visszafordíthatatlan leromlása és a környezeti szűkösség (egelő, termőföld, édesvíz) az 1990-es és 2000-es években szintén vezetett már konfliktusokhoz, vagy komoly szerepet játszott azok kirobbanásában. Amikor az ökológiai rendszerek sérülnek, és képtelen önmaguk helyreállítására, többnyire kizárólag az emberi beavatkozás lehet képes újra egyensúlyt teremteni. Az az emberi beavatkozás, amely kiváltotta, illetve kiélezte a környezeti konfliktust, ezért fontos megjegyezni, hogy egy válságot nem lehet — vagy nem érdemes — ugyanazokkal az eszközökkel kezelni, amelyek előidézték azt. Az atmoszféra széndioxid-elnyelő képességének megváltozása előidézi az üvegházhatás jelenségének fokozódását. Mindez szerepet játszik bolygónk hőháztartásának változásában, amely emeli Földünk legkörenek ätlaghömersekletet. Az ätlaghömerséklet lassú, de folyamatos emelkedése rengeteg ökológiai rendszert képes megváltoztatni, és elnyomni a szélsőségek irányába, majd az egymást erősítő problémák hatására olyan kihívásokat előidézni, melyek egy igen egyszerű kérdésben öltenek testet az emberiség számára. Képes lesz-e, tud-e és akar-e az emberiség alkalmazkodni a ma már visszafordíthatatlan változásokhoz, vagy sem? Amennyiben igen, a mainál sokkal nagyobb belátás, felelősség szükségeltetik a politikai és gazdasági döntéshozók, valamint lemondás az egyén részéről. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni, és ismerve az emberiség történelmét, valamint az emberi pszichét, jelenleg csekély az esélye annak, hogy képesek leszünk ennek a fontos cselekedetnek a megtételére. Amennyiben a válasz eleve a nem, akkor különböző formákban bekövetkező összeomlásokkal lehet számolni, a mainál is sokkal szélsőségesebb és katasztrofálisabb körülmények között, ahol már nem csupán környezeti konfliktusokkal, hanem alapvetően a természeti erőforrásokért folytatott küzdelemmel kell szembenézzünk. A környezeti degradáció (romlás), azaz a környezeti minőség csökkenése kizárólag a leromlást előidéző tényezők megszüntetésével orvosolható. Maga a , megszüntetés" része lehet egy adott folyamat szabályozásának. A legjobb lehetőség az, ha a romlást gerjesztő tényező fel sem merül, ugyanis a szabályozás és ellenőrzés kizárja azt. Mindezt megelőzésnek hívjuk, és minden ilyen esetben az a legcélravezetőbb, ha a jogalkotó, döntéshozó eleve meggátolja a környezetpusztítást, környezetszennyezést. Amikor azonban a romlás már végbemegy, megtörténik, már más megoldási lehetőségek lépnek be a folyamatba, úgymint a mérséklés és az adaptáció. Ezek megint csak társadalmi és politikai döntéseket feltételeznek, tehát visszaérünk az eredeti problémához. Az is kérdés, miként tekintünk a környezeti konfliktusokat előidéző tényezőkre. Sokáig a politikai és gazdasági szereplők kimeríthetetlen forrásként te
