Oldal 95 [95]
OCR
= nz 2 ZÖLDTÖRTENELEMS 93 szempontjaböl az interdiszciplinaritäs hatärai a politikai €s kulturälis viszonyok, mint például a városokon belüli hatalmi hierarchia, a háborúk, a nemzetépités, a rezsimek működési módja vagy éppen a becsatornázott érdekek különbségei és a tájjal kapcsolatos döntések közötti kapcsolatnál húzódnak. Fontos hangsúlyozni azt is, hogy a környezettörténet mint szakterület az 1960-as években az Amerikai Egyesült Államokban kifejezett társadalomkritikai éllel született. A környezettörténeti irodalmat megalapozó , alapító anyák és apák", William Cronon, Donald Worster, Alfred Crosby és Carolyn Merchant a környezeti viszonyokban, például a természetrombolással járó hatalomgyakorlás és kizsákmányolás terheiben megmutatkozó egyenlőtlenségekre, a kapitalista gazdasági rendszer és a táj közötti kapcsolatra, valamint az USA mint állam őslakosokkal szembeni erőszakos fellépésének tájbeli és környezeti hatásaira fókuszáltak (Eszik 2021; Cronon 2021; Merchant 2022). Ezt a személetet erősítette a környezettörténet és a posztkoloniális kritika találkozása is, amely Dél-Ázsiában az 1990-es évek végére már jelentős szakirodalmat és vitákat eredményezett. E kritika legfontosabb eredménye, hogy számos példán és régión mutatta be a , nyugati" tudományos és a , bennszülött" nem tudományos tudásformák közötti kapcsolat jelentőségét. Az derült ki, hogy a tisztán nyugatinak gondolt felfedezésekben nagyon is fontos szerepet játszottak a nem nyugati, ,bennszülött" szakértők, illetve a közösségek. Összességében akkor is elérkezettnek láthatnánk az időt a történeti gondolkodás és a környezettörténeti kutatás szintézisére, ha mindezt a tudást nem lenne indokolt egy veszélyes és kiszámíthatatlan korszak, az antropocén keretében is értékelnünk. Ha az antropocén korszak jegyében fogalmazzuk meg, hogy mi is a történelem lényege, akkor a politikai hatalom vagy az emberi társadalom és kultúra története helyett az energiahasználati módok, az élelmiszer-termelés és -ellátás, az emberi testre és annak képességeire vonatkozó elgondolások, a környezetvédelem, valamint a válságérzet hatalmi viszonyokban és létezett alternatívákban gazdag történetét mint az anyagokkal és élőlényekkel való kölcsönhatást kutatnánk és írnánk le. A humán környezettudományi megközelítés ezek közül az alternatívákat, valamint az anyagok és élőlények jelentőségét húzná leginkább alá. Ez sokkal inkább új szintézis lenne, mintsem a korábbi tudás elutasítása. Az új keretben a korábbi történetelméletből azonban az emberközpontúságot a természeti és kulturális jellemzők hibrid megjelenési módjára cserélnénk, s a kutatási kérdéseknek el kellene hagyniuk azt az explicit és implicit felfogást, miszerint az emberi gazdagság és befolyás jelentik az ünneplésre okot adó győzelmet. Mindez tehát a köztudomású információk korrekcióját, az elbeszélt történetek útján létrehozott új emlékezeti elemeket és kötődéseket, valamint a források virtuális újragondolását, gondolati újrarendezését, kvázi új levéltárak létrehozást jelenti. Vagyis a humán környezettudományi szemléletben végzett történeti kutatásokban is megtalálnánk a történeti gondolkodás fent vázolt alapelemeit.
