Oldal 93 [93]
OCR
ZÖLDTÖRTENELEM® 91 míitatlanná válásából, a szélsőséges jelenségek nyomán érhetik tömeges veszteségek, katasztrófák. A 2010-es évek elején egyre több kutatóban fogalmazódott meg a kérdés, hogy milyen előnyei és hátrányai lennének a válsághelyzet szempontjából, ha a történészek az antropocén léte szempontjából kezdenék újraolvasni a kutatási témáikat és levéltáraikat. Egy álláspont szerint ez nem lenne szerencsés, mivel a narratíva léte nyugtatólag hatna az egyes emberekre és a közvéleményre is, így még kevésbé lenne hajlandó változtatni és változást követelni (Simon 2021. Másként közelítve azonban a történeti kutatásnak meghatározó szerepe van több feladatban is. Például annak eldöntésében, hogy mi lehetne az antropocén kezdő dátuma (Balogh R. 2020. A jelenlegi konszenzus 1945-öt jelöli meg, vagyis azt az időpontot, amikortól az erőművek korának köszönhetően minden korábbinál nagyobbat ugrik a széndioxid-kibocsátás, riasztó az édesvizek túlhasználata és szennyezése, vagy fenntarthatatlan mértékben nő a háziállatok száma, hogy csak néhányat említsünk a határok túllépését jelző indikátorok közül (Horváth 2021. Eza nézőpont azonban úgy tesz, mintha az energiaigény, az ültetvényes gazdálkodás vagy éppen a nagyipari állattartás a semmiből jönne, és alternatívái sem lettek volna. A történeti kutatásnak alapvető szerepe lenne a regionális tapasztalat és a drámai planetáris változások összekapcsolásában, vagyis a körültekintő léptékváltásban. Történelem mint humán környezettudomány? Környezettörténet történészek és nem történészek nézőpontjából A környezet és az emberi társadalmak közötti kapcsolat persze banális, mondhatni magától értetődő. Ennek megfelelően a klasszikus történeti munkákban is jelen volt már a 20. század elején is. Így például a Hóman Bálint és Szekfű Gyula által írt Magyar történet 17. századra vonatkozó része hosszas, a hódoltság táj- és környezettörténeti hatásait áttekintő tablóval kezdődik: , Egyenes következese annak, hogy Györ-Buda-Debrecen vonalätöl delre a magyar lakosság kipusztult, s nem lévén többé emberkéz, mely a falvak határait évről-évre megművelje, az úthálózatot fenntartsa, átvette uralmát a Természet, mely most ismét az embertől függetlenül, emberi célokra nem hajtva termelte ki a maga új növényvilágát, sőt klimatologikus változásait is" (Hóman-Szekfű 1935—1930).? A felrajzolt alapképleten erősen érződik Kaán Károlynak az Alföld és az erdők viszonyára vonatkozó tézise (Kaán 1939; Biró-Molnár 2009; Vadas-Szabó 20201. Szekfű látásmódja nem teljesen idegen a francia Annales folyóirathoz köthető ún. totális történetírástól, vagyis azon történészi törekvéstől, hogy egy narrativában szerepeljen a történelem minden mentális, időbeli és földrajzi dimenziója. 3 " Köszönöm Hatos Pálnak, hogy a szöveghelyre felhívta a figyelmem.
