Oldal 91 [91]
OCR
ZÖLDTÖRTENELEM® 89 A törtenelem töredekessege a hibriditäs és az antropocén korszak tükrében A történész egyik legfőbb és legmindennapibb problémája az, hogy valójában töredékes nyomokat keres, amelyekből történetet kell alkotnia. A töredékesség olyan mértéket ölthet, hogy lehetetlenné teszi a keresett történet megírását. További kitartó kutatással esetleg ez ellensúlyozható, de van, hogy ez sem segít. Egy jó történeti valóságra vonatkozó modell persze arról ismerszik meg, hogy nagyon sok formában előkerül a nyomokban, vagyis a forrásokban. Ezzel elérkezünk a történeti tudás harmadik fontos funkciójához. A nyomok utáni kutatás ugyanis addig nem közismert jelenségekre vagy folyamatokra is ráirányíthatja a figyelmet. A történészi munka magában foglalja azt is, hogy a különböző lehetséges forrásokból válogatást állít össze, lényegében saját maga számára megalkotja az adott téma levéltárát. Ez különösen fontos új kérdésfeltevések esetén, mint amilyenek a hibrid jelenségek. Az egyik sa környezettörténet szempontjából legizgalmasabb kérdés az, hogy miként ragadható meg azon nagyszámú jelenség egyszerre természeti és kulturális mivolta, amelyek kutatása különösen a filozófus és tudománykutató Bruno Latour munkássága nyomán kerültek a társadalomtudományos kutatás középpontjába, s amelyeket hibrideknek hív a szaknyelv (Latour 1999; 2021. Latour hibrid jelenségek iránti érdeklődése Louis Pasteur 19. század végi tevékenységének kutatása során formálódott. Pasteur eljárásának sikerét az adta, hogy rendkívül jól beágyazta tevékenységét a francia társadalom működésébe, valamint látványossággá is tudott válni. A laboratóriumi tevékenység, illetve maga a baktériumok és a tej viszonya ezek társadalmi szerepei miatt válik hibriddé. A tejgazdaság történetére vonatkozó magyarországi kutatások ugyanakkor felszínre hozták egy izgalmas, de kevéssé köztudatban levő gazdasági forma, a tejszövetkezetek 20. század eleji jelentőségét (Vörös 1965; Bednárik 2009; Umbrai 2021. Ezek azért fontosak, mert alternatívát jelentettek az emberiség káros ökológiai lábnyomának fontos részét képező nagyipari tejfeldolgozáshoz képest. A tejgazdaság története azért is fontos hibrid, mert elvezet a fentebb említett deep history szintéjére is. A szarvasmarhák teje Európa és Afrika egyes területein évezredek óta jelen van az emberi közösségekben, és adott esetben a túlélés alapját képezi. A laktózintolerancia ugyanakkor a Földön mindenütt megtalálható. A 20. század eleje ezen több évezredes történeten belül fordulópont, innentől beszélhetünk igazán ellátási láncról és tejgazdaságról, sőt a vaj és a sajt tömeges nemzetközi kereskedelemben betöltött növekvő szerepéről. A hibridek között ott vannak a folyók és - elsőre talán még meglepőbb módon — az erdők is. Látványos példák az eltűnő határszigetek, mint például az Osztrák— Magyar Monarchia és az Oszmán Birodalom közötti Ada Kaleh, amelyet az akkor már Románia területén levő Vaskapu 1971-es szabályozása tüntetett el. A folyók, a szigetek, az emberi közösségek és az állami erőszak kapcsolatát (Yao 2022; Vadas 2021) költői érzékenységgel ábrázolja és kíséri végig George Ovashvili
