Oldal 75 [75]
OCR
VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA 73 az Egyesült Államokban egy teljesen másfajta environmentalizmussal találkozott, ahol nem az ember állt a központban, hanem az állatok, a növények, tehát a természet nem-ember szereplői és azok jogai (Guha 20009. Az antropológiai irodalomból is számtalan ilyen példát lehetne sorolni, de én most csak Mészáros Csaba munkáját idézem, aki saját, szibériai terepmunkája alapján mutatja meg, hogy a klímaváltozás mennyire mást jelent a szibériai közösség számára, mint a nyugati gondolkodásban (Mészáros 2019). Visszatérve az ökospiritualitás és a természethit jelenségére: a társadalomtudományi, főként kulturális antropológiai kutatások azt mutatják, hogy egy-egy konkrét csoport vizsgálata során nem/sem találunk egységes természethitet és ahhoz kapcsolódó gyakorlatot, a jelenségre jellemző pluralitás és brikolázs itt is jelen van. Az újpogánysághoz / természethithez / ősi hithez köthető hit és gyakorlat leginkább individuális szinten jelenik meg, egyénekhez köthető, egy-egy közösségen belül egyének, esetleg kisebb csoportok érdeklődési körében lelhetők fel elemei. De itt is számtalan irányzat hatásával találkozhatunk, az egyének annyira sokszínű, változatos vallási elképzelésekkel rendelkeznek, hogy igen nehéz általános elemeket megragadni. Másfelől az egyéni interpretáció kifejezetten jelentős ebben a jelenségben, így gyakran még az azonos irányzatokhoz tartozók hiedelemrendszerének és gyakorlatának vizsgálata során is kénytelen a kutató lemondani az általánosításokról (ásd például Farkas 2017: 93-11). , Az ökofalu-koncepció egyik központi eleme a természet mélységes tisztelete, az egész ökofalusi életmód a természeti környezetünkért (és a jövőér) való aggodalomra és a tenni akarásra épül. A problémák racionális felismerésén és kezelésén túl az ökofalusi gondolkodásban és gyakorlatban megjelenik az irracionális is: az ökofalvakra jellemző rendszerszemlélet, a rendszer-elméletek ismerete és alkalmazása, a technológiai fejlesztések és az aktuális tudományos eredmények ismerete mellett ebben a világképben megfér - sőt, valójában szervesen illeszkedik — az, amit ők maguk leginkább természethitként szoktak meghatározni: K.I.: Ha azon kezdek el gondolkodni, hogy mi az a közös platform, ami most, 20 év leteltével is létezik a gyűrűfűiek között, van-e olyan, amiben ma is, feltétel nélkül minden gyűrűtűi egyetért — igen, van, valamiféle természethit, ami tényleg messze van vallástól és egyháztól, viszont valószínűleg minden egyéb ismérvét a hitnek magában foglalja. F.J.: Mit értesz természethit alatt? K.I.. Hmmm! Hit alatt valami afféle tiszteletet, ami már túlmutat a racionális módon megközelíthető dolgokon. Ekképp értve: természethit a természeti dolgok, jelenségek, összefüggések, rendszerek tisztelete. Messze túlmutat a puszta »megértésens, valami nagyon más." (Interjúidézet, 2013) Beszelgetötärsam szerint lakhelyen, Gyürüfün nem egy konkret valläs, hanem valamiféle közös hit mutatkozik meg, és elsősorban a természethit-elemek jelenlétét tartja jellemzőnek az ökofalura: "Genius loci, a hely szelleme, a természet szelleme, sőt bizonyos értelemben a régi gyűrűfűiek szelleme.
