Oldal 69 [69]
OCR
VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA 67 lás azt kérdezi, hogy mi ezeknek az organizmusoknak az értéke, miért léteznek, mi a céljuk, és milyen kötelezettségekkel tartoznak egymásnak vagy egy túlvilági Teremtőnek (Hubbell-Ryan 2022: 137). A tudomány a világ megértése mellett a hasznosság elvét is szem előtt tartva vizsgálódik. A vallás a világ megértése során a benne elfoglalt helyünkre és feladatunkra szeretne választ, iránymutatást kapni, a vallás így válik az emberi viselkedést szabályozó erős törvénnyé. A világnézet határozza meg, hogyan látjuk a világot, egyfajta állandó korrekciós lencse, amely egyes dolgokat fókuszba állít, másokat pedig elfed (uo.). Az emberek vilägnezetekben élnek, amelyek tükrözik és jóváhagyják a társadalmi, gazdasági, politikai és vallási rendet (Eaton 2017: 125-126). Ezért van fontos szerepe a vallásnak és a vallástudománynak a környezetvédelemben. Ez indokolja azt is, hogy a humán környezettudomány számára miért kikerülhetetlen a vallással való foglalkozás. Ebben a folyamatban alapvető szerepet kap a szentírások ökológiai-környezeti szempontú újraolvasása. Jenkins szerint bár a szent szövegek egy része furcsán hangozhat a modern fül számára, ha sajátos történelmi és ökológiai kontextusukat figyelembe vesszük, akkor értelmezhetjük őket úgy, mint a fenntartható társadalom kialakításának lokális gyakorlatát (Jenkins 2011. Természetkárosítás és vallás viszonyának egyik leghíresebb vitája során éppen egy szentírás, a Biblia újraolvasása és értelmezése játszotta a főszerepet. Ez a közismert vita Lynn White presbiteriánus középkorkutató történész nevéhez kötődik. A vita alapja az ábrahámi vallások (zsidó, keresztény, iszlám) kritikája: e szerint e vallások elválasztották egymástól Istent és a természetet, ezáltal duális kozmológiát hoztak létre, amely egyfelől antropocentrista, másfelől — a természetet illetően — instrumentalista. Ezáltal a természet egy , dologgá" vált, aminek tisztelete, inádata bűnként értelmeződik. White történészként pontosan tudta, hogy az ember már nagyon régóta kihasználja a természetet (a vad tűzzel való felhajtása visszahatott a világ nagy füves pusztaságaira és a pleisztocén kor emlőseinek kihalására; a Nílus emberi beavatkozás hatására olyan, amilyen 6000 éve stb., lásd White 1967). De úgy vélte, hogy az a középkorban gyökerező technológiai és tudományos lendület, ami világhatalommá tette Európát, a kereszténység világképével együttesen vezetett el a természeti környezetünk korlátlan kihasználásához. Ennek lényege röviden: a zsidó-keresztény gondolkodás időképe lineáris, ami a teremtésképzettel közösen folytonos haladásba vetett hitet eredményezett. E teremtésképzet alapja, hogy isten az embert saját képmására teremtette, aki tehát nem egyszerűen része a természetnek, hanem isten az ő javára és uralkodására teremtette a világot, a világ az embert szolgálja. Az ember uralkodása a természet felett tehát isten akarata szerint való. White maga is tudta, hogy ez meglehetősen sommás értékelése a keresztény világképnek, és természetesen rengeteg kritika is érte. E kritikák egy része rámutat arra, hogy nemcsak a kereszténység dominálta területeken van környezetpusztítás, hanem éppenséggel a világ minden szegletében (Livingstone 1994; Thomas 1983). Mások szerint a vallásban és a spiritualitásban semmi sem eredendően természetellenes vagy — ellenkezőleg — környezetvédő, ehelyett az számít, hogy a vallást hogyan
