Oldal 61 [61]
OCR
KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG KIHÍVÁSAIRA 59 soljak, a növekedéssel és annak zöld változatával (green growth) szemben kritikusak, megállapodott (steady-state), illetve nem növekvő (degrowth) gazdaságot javasolnak (Harangozó et al. 20189. A NEO összességében inkább gyakorlatorientált irányzat, s ilyen értelemben itt a rövid táv dominál, míg az ÖKO a gazdaság méretének makacsabb problémáját hangsúlyozza, ezért inkább jellemzi hosszú távú perspektíva. A NEO szerint a szennyezés a piaci működés elégtelenségéből fakadó externália, ám a jelenség optimalizálható, ha a szennyező (vagy a károsulD megfizeti az ebből származó társadalmi többletköltségeket. Emellett a kockázatok kezelése is fontos. Az ÖKO a szennyezésre úgy tekint, mint erőforrás-kimerítésre, s éppen ezért nem nyugszik bele ennek társadalmi szempontból történő optimalizálásába, hanem a szennyezés megelőzése érdekében kíván pénzügyi erőfeszítéseket tenni (asd ,a szennyezésmegelőzés kifizetődik" elvet, ami a NEO-tól sem idegen). Nem a kockázatok puszta kezelésére törekszik, hanem az olyan helyzetek felismerésére szólít fel, ahol a kockázatnak még a hozzávetőleges felmérése is akadályokba ütközik (bizonytalanság, posztnormál tudomány, vad problémák — Ravetz 2004; Kerekes 2023). Minthogy a NEO a gazdaság környezetre tett hatását pénzben próbálja kifejezni, ez is arra utal, hogy a természetet a gazdaság részének tekinti, hiszen egy szigorúan társadalmi kategóriát (pénz) terjeszt ki a természeti környezetre. A pénzben történő erőforrás-értékelés viszont lehetővé teszi azt, hogy az eddig nulla értékkel szereplő természeti tényezők valamilyen pozitív súllyal szerepeljenek a gazdasági döntéshozók célfüggvényében, ily módon kerülve el néhány környezeti szempontból hibás lépést. Az értékelés legfőbb módszerei közé az úgynevezett költség-haszon elemzés, ehhez kapcsolódóan pedig az emberek megkérdezése tartozik, hogy bizonyos természeti értékek megőrzéséért mennyit hajlandók fizetni (willingness to pay), vagy az érték elvesztése fölött mekkora kártérítés kifizetése esetén hajlandék szemet hunyni (willingness to accept) (Marjainé Szerényi 2011). Egy erőforrás teljes gazdasági értékének meghatározásakor a jövő generációk szempontjait is igyekeznek figyelembe venni (választási lehetőség érték, létezési érték). További értékelési módszerek is ismertek, ám közös jellemzőjük az, hogy ezek a természet iránt megnyilvánuló társadalmi értékítélet felhasználásával próbálják meghatározni a kérdéses természeti tényező értékét. Ezt tekintetbe véve a NEO értékelési módszere etikai szempontból zártnak tekinthető (Kelemen 2022). Minthogy az ÖKO a teljes bioszférára összpontosít, a ,gazdaság—természeti környezet" kapcsolatot a maga természetes mértékegységében ragadja meg. Ennek következtében nem a pénzbeli értékelést, hanem az energiaáramlás-elemzést részesíti előnyben. Az értékelés során nem a társadalom preferenciái, hanem a környezetre ténylegesen gyakorolt hatások, a fajok közötti kapcsolatokban bekövetkező zavarok számítanak. Fontos szerepe van a rendszerelemzésnek, a különféle társadalmi csapdák feltárásának és az adott terület eltartóképességére vonatkozó számítások elvégzésének (Kelemen-Pataki 2014). Mindezek etikai szempontból nyitott módszerek, hiszen az emberi szempontokon túl számos egyéb összefüggést is figyelembe vesznek.
