Oldal 57 [57]
OCR
KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG KIHÍVÁSAIRA 55 távozik onnan. Ilyen értelemben a gazdaságon átáramló energia és anyag menynyisége (throughput) fontos tenyez6vé valik (Boulding 1966). A nélkülözhetetlenül szükséges alacsony entrópiájú energia alapvetően csak két forrásból származhat: a földben feldúsult ásványokból és a nap sugárzásából. Az ásványi források mennyisége (stock) nyilvánvalóan korlátozott, bár felhasználásuk üteme (flow) jórészt emberi döntés kérdése. A napból érkező sugárzás energiájának mennyisége gyakorlatilag korlátlan (stock), de annak beérkezési üteme (flow) korlátozott. Tehát a felhasználható napenergia és az egyéb megújuló energiaforrások mennyiségét a napból adott idő alatt beérkező sugárzás menynyisége, valamint a növények és az állatok növekedési sebessége korlátozza. Ez nem más, mint a gazdasági növekedés egyfajta természetes korlátja. Ám a gazdasági növekedés, legalábbis átmenetileg, túllépheti ezt a korlátot, ha felhasználjuk alacsony entrópiájú geológiai tartalékunkat, amelyben a korábban beérkezett napenergia raktározódott el. Az ennek segítségével átáramoltatott energia (throughput, magyarul átáramlás vagy társadalmi metabolizmus: Dombi 2022) fenntartja vagy növeli az emberi gazdaságon belüli rendezettséget, ám a kimerítés és szennyezés következtében nagyobb rendezetlenséget okoz a természeti világ többi részében (Daly 1979: 74—70). Tehát a földben rejlő energiahordozók felhasználásában megtaláltuk az iparban érvényesülő növekvő hozadékok egyik legfőbb okát. A növekvő hozadék azonban pozitív visszacsatolás, így az ilyen gazdaság nem tekinthető önszabályozónak. Az erőforrások fenntarthatósága veszélyben forog, ami a természeti környezet leromlásához, a termelékenység csökkenéséhez vezethet. Az ilyen gazdaságot tehát irányítani, szabályozni és koordinálni kell (Christensen 1991: 84—80; Harangozó 2022). Az ökológiai közgazdaságtanban kialakult tehát a környezetnek és a globális bioszférának egyfajta egészlátó, a teljességet megragadni kívánó (holisztikus) szemlélete. Ennek következtében a gazdasági fejlődés környezeti szempontból fenntarthatóbb formáira ma már nem lehet úgy tekinteni, mintha azok megvalösitäsa a sajät tülfejlettsegük következmenyeitöl szenvedö ipari orszägok luxusa volna, hanem az alkalmazás azon országok számára is egyre inkább szükségesnek látszik, amelyek még csak most próbálkoznak gazdaságuk iparosításával és kiterjesztésével (Barbier 1989: 37). Összefoglalás: A környezet-gazdaságtan és az ökológiai közgazdaságtan összehasonlítása Az alábbiakban kizárólag arra a két közgazdasági irányzatra összpontosítunk, amelyek kifejezetten a természeti környezet emberi tevékenység miatt bekövetkező problémáit próbálják enyhíteni, megoldani. A történeti, illetve rendszerszemléleti jellegzetességekből szervesen következnek a két megközelítés között felismerhető módszertani és strukturális eltérések. Az áttekintés során elsősorban Sahu és Nayak (1994) összefoglaló munkáját használjuk (2. tablazat).
