Page 55 [55]
OCR
KÖZGAZDASÁGI VÁLASZOK A KÖRNYEZETI FENNTARTHATÓSÁG KIHÍVÁSAIRA 53 fontosabb vonatkozó tudományterület az ökológia, a környezetetika (filozófia) és a fizika: a közgazdaságtan mellett ezek alkotják az 1980-as évek végén felbukkant ökológiai közgazdaságtan (ecological economics) legfőbb érdeklődési területeit is.? Az ökológia a biológia tudományából fejlődött ki. Ellentétben a biológiával, az élőlényeket nem egyedenként, hanem azok élő és élettelen környezetükkel alkotott kapcsolatrendszerükkel együtt igyekszik megragadni. A Földön az élő szervezetek által meghódított terület (bioszféra) több kisebb-nagyobb, többé-kevésbé önálló egységre bontható. Ezek közül kiemelkedően fontos az ökoszisztéma, amely egyben az ökológiai kutatás legkisebb egysége is. Az ökoszisztéma élő szervezetei a változásokat folytonosan újjászerveződő életközösségekkel igyekeznek követni (szukcesszió). E folyamat — komplex visszacsatolási folyamatokon keresztül — stabil/reziliens ökoszisztémát eredményez. Élőlényként természetesen maga az ember is szerves része környezete ökológiai működésének, ám a természeti környezet módosításában — amelyet az ember a saját igényei kielégítése érdekében végez — a többi fajhoz képest páratlanul nagy lehetőségekre tett szert. Az ember által módosított, illetve újonnan létrehozott ökoszisztémák (ez utóbbiakra példák a mezőgazdasági területek, a városok és a víztárolók) ma már mindenhol megtalálhatók, s többek között ez is hozzájárul materiális igényeink kielégítéséhez. Ugyanakkor ha ezek a módosított, illetve újonnan kialakított rendszerek ökológiai működésében súlyos Zavarok mutatkoznak, az szintén jelentős, ám negatív hatással lehet az emberre. Például egy ökológiai szempontból alkalmatlan mezőgazdasági rendszer a talajban lévő tápanyagok kimosódásához, erózióhoz és elsivatagosodáshoz vezethet (Barbier 1989: 41-42). Marsch már 1865-ben megfogalmazta, hogy a természet összetettsége és változatossága (komplexitás és diverzitás) önmagában való érték az emberiség számára, minthogy az ember függ a környezettől. Szerinte elképzelhetetlen, hogy a természetet csupán abból az egy szempontból tekintsük értékesnek — ha egyáltalán felismerjük ezt —, hogy anyagot és energiát szolgáltat a gazdasági folyamatok számára. Ám ezek a , szolgáltatások" is csak akkor jelennek meg a piaci árakban, ha kínálatuk az irántuk megnyilvánuló kereslethez képest viszonylag szűkössé válik. Az irányzat számára az is elfogadhatatlan, hogy a természet egy másik fontos funkcióját, a gazdasági folyamatok által létrehozott hulladékok semlegesítésére vonatkozó képességet a közgazdászok csak akkor veszik számításba, amikorra ezt a képességet a gazdaság már túlterhelte, azaz — externália formájában is megjelenő — szennyezés keletkezett (Barbier 1989: 34-35). A fenti, ökológiai szempontból jelentkező fenyegetések miatt joggal juthatunk arra a következtetésre, hogy az ökoszisztémák természetes jellegének, illetve az 3 frasunkban az ökológiai közgazdaságtan számos ága és árnyalata közül elsősorban a — többek között — Nicholas Georgescu-Roegen, Herman Daly és Robert Costanza nevével fémjelzett biofizikai irányzatra helyezzük a hangsúlyt. Az irányzat radikális, közpolitikai töltetű kritikája Málovics és Pataki (2022) munkájában, számos alapmű magyar fordítása pedig a Pataki és Takács-Sánta által szerkesztett szöveggyűjteményben (2004) található meg.
