Oldal 45 [45]
OCR
KÖRNYEZETFILOZÓFIA 43 nem adnak ki számunkra hallható hangokat, látszólag nem mozdulnak, csendes, passzív, statikus "háttér-entitások" (Kallhoff-Paola-Schörgenhumer 2018: 1), akikhez éppen ezért nehéz morálisan viszonyulni. Pedig a növények a környezetetika számára is igazán fontosak és sajátos szereppel bírnak: szükségesek, hasznosak, szépek, öszszetettek, változatosak, és történeteket mesélnek el az emberekről, az időről és helyről. Ráadásul a recens természettudományos kutatások sorra megcáfolják a növényekről alkotott fenti nézeteinket, és érző, kommunikáló, befolyásolásra képes létezőket találnak a passzív háttér-entitások helyén. Ezt hiányt tölti be a 2010-es évek közepétől a Bécsi Egyetem növényetika-kutatócsoportja: https:/plantethics.univie.ac.at/ A kutatócsoport tagjainak célja a növények beemelése a filozófiába, és olyan témák megvitatását kezdeményezik, mint a növények ontológiája és etikája, a növények szerepe különböző felhasználási területeken, a növényekkel kapcsolatos erkölcsi kérdések, a növények axiológiája, morfogenezise és így tovább. A 2018-ban kiadott, Plant Ethics: Concepts and Applications című, úttörőnek számító tanulmánykötetben a növényetikában teret nyerő domináns megközelítéseket vazoljäk fel (non-moral yet inslusive approach, relational approach, value-in-nature approach, läsd Kallhoff-Paola-Schörgenhumer 2018: 2-3). Egyes filozöfusok a növenyek etikai megközelíthetőségét afelől értelmezik, hogy mennyiben értékesek a többi lény számára; mások a növényektől függő emberi gyakorlatokra fókuszálnak; megint mások a növényeket, a botanikát önmagukban igyekeznek etikai vizsgálat tárgyává tenni. Az ökoetika tárgykörébe tartozik a nemesítési technológiák, a mezőgazdasági robotika, a génmódosított fajták és a laboratóriumi kísérletek növényközpontú vizsgálata is. Ezen új elméleti keretekkel és módszerekkel tehát egyfelől a klasszikus témák újragondolására tesznek kísérletet (mint a kert és az élelem), vagy egészen új területeket vonnak vizsgálat alá (pl. plantoid — egy robotok által inspirált műtárgy). Zárszó Ahogyan a tanulmány elején és közben is láthattuk, a környezetfilozófia radikális irányzatai szoros kapcsolatban voltak az ellenkultúra mozgalmaival. Ezen irányzatok képviselőinek célja az volt, hogy felfedjék a környezeti válság fogalmi, társadalmi, kulturális és történelmi hátterét, mozgatórugóit és működését. Úgy vélték, hogy csakis egy alapvető társadalmi vagy kulturális átalakulás segíthet az emberiségnek elkerülni a hosszú távú ökológiai katasztrófát. A többi környezetfilozófiai irányzattól abban tértek el, hogy nem hittek a politikai és egyéb reformokban, egyrészt mert azok túlságosan lassúak, másrészt pedig csak a tünetekkel és nem az okokkal foglalkoznak (Zimmerman 2001; Hubbel-Ryan 2022: 122-123; magyarul lásd Kiss 2020; Czeglédy 2022), azok nélkül pedig csak ideiglenes, felszínes megoldásokra van lehetőség. Márpedig a kortárs környezeti és társadalmi problémák már nem csupán problémák, hanem éppenséggel a földi életet fenyegető krízisek, amelyekre most már az egész, erre ráébredő világ sürgős válaszokat vár. Ez a korszellem és attitűd befolyásolja a legújabb, specializálódott környezetfilozófiai irányzatokat is,
