Oldal 42 [42]
OCR
40 FARKAS JUDIT önkéntes együttműködés révén jön létre. Antropológiai optimizmus jellemzi, azaz úgy véli, hogy emberi természet eredendően jó, az előbbiek (szolidaritás stb.) az emberi természetben rejlenek, ezért lehetséges az anarchista társadalom létrehozása. Az anarchikus társadalomban az egyéni interakciók alapelve a kölcsönösség, az egyének nem parancsot teljesítenek, hanem kölcsönös segítséggel önérdekből járulnak hozzá a közös jóhoz. A kölcsönösség társadalmi szinten reciprocitáshoz, vagyis kölcsönös cseréhez vezet a társadalom közösségei között; a reciprocitás alapelve hatja át a szabad társadalom életét. Az anarchista világkép különbséget tesz a társadalmi rend és a politikai rend között: a társadalmi rend politikai beavatkozás nélkül is elérhető, sőt, csak így válhat a szabadság rendjévé, míg a politikai rend valójában az erőszakot legalizálja. Az állam valójában emberek egy csoportja, az ő érdekeik érvényesülnek. Az anarchizmus társadalmi rendje spontán rend, létrejöttéhez nincs szükség uralmi intézményekre, mert ezek a spontán rend kialakulását gátolják, és egyes érdekcsoportok akaratát képviselik. Ez az új társadalom, az anarchia, alulról fölfelé haladva építkezik: autonóm szövetségek, egyesületek, föderációk alakulnak ki. Tehát az anarchizmus nem intézmény- és szervezetellenesség, hanem csak az uralmi intézményeket tagadja, minden más egyesületet, autonóm közösséget az emberiség természetes integrációs folyamatának tekint (Bozöki-Sükösd 1991: „Az anarchizmus lenyege” cimü fejezet). Az anarchizmusnak megszämlälhatatlan iränya, äga alakult ki a reformiränyoktöl a radikälis forradalmi csoportokig, a valläsos anarchizmustöl a politikai felkelest preferálóig. Álljon itt néhány anarchista szerző neve: Mihail Bakunyin, Pjotr Kropotkin, Max Stirner, Pierre Joseph Proudhon, Josiah Warren, Emma Goldman, Daniel Guérin, Lev Tolsztoj, Mahatma Gandhi. Magyarok: Szalay András, Schmitt Jenő Henrik, Gróf Batthyány Ervin, Krausz Károly. Az anarchizmus ideális társadalomról alkotott víziója alapvető hatással volt az új társadalmi mozgalmak alulról szerveződő, hálózatos társadalomról kialakított elképzelésére. Az anarchizmushoz magyarul läsd: Bozöki-Sükösd 1991; Bozöki-Seres-Sükösd 1994. Míg a mélyökológia az ökocentizmus tipikus példája, addig Bookchin tarsadalomökológiája — bizonyos értelemben — antropocentrista szemléletet vall: úgy véli, hogy az ember ugyan a természet része, de egyben igen különleges, kiemelt helyzetben is van, ami felelősséggel jár. Bookchin azt állította, hogy az ember rosszul értelmezett uralma a természet felett a társadalom rossz működéséből, a mélyen gyökerező társadalmi (gazdasági, etnikai, kulturális, nemzeti) problémákból fakad, ezért a környezeti problémákat nem lehet megoldani az ezekkel való szembenézés nélkül. Válaszul egy radikálisan új alapokra helyezett, szabad és harmonikus, ökológiai elvekre épülő, hierarchia-, osztály- és uralommentes társadalmat javasol. Ehhez szükséges az emberi gondolkodás és értékek megváltoztatása, és Bookchin úgy vélte, hogy az emberek , a legjobb képességeikkel — erkölcsi érzékükkel, fogalmi gondolkodásukkal és figyelemre méltó kommunikációs képességeikkel
