Oldal 41 [41]
OCR
KÖRNYEZETFILOZÓFIA 39 litarizmus jellemző, aminek lényege: minden dolog mély, lényegi kapcsolatot tart fent mindennel, egymással; valamennyi élőlénynek joga van az élethez; a természet, az élet formáinak gazdagsága és sokfélesége önértékkel bír; a létezők egyenjogúak és egymásra utaltak; az élővilágban fellelhető valamennyi létforma egyaránt jogosult a fennmaradásra és megőrzésre, függetlenül az ember számára való hasznosságától. Kiemeli, hogy az ember nem rendelkezik kitüntetett értékkel és szereppel a bioszférában, a fentiek éppen annyira érvényesek rá is, mint minden más létezőre, érdekei semmivel sem előbbre valók, mint más fajok érdekei, csupán létszükségletei kielégítése érdekében vehet el az életből, ahogyan azt más létezők is teszik. A mélyökológia társadalomképe osztályellenes, és támogatja a sokszínűséget, a helyi autonómiát, a decentralizációt és az önkormányzást. A mélyökológia egy, különböző világképeket összefogni kívánó elméleti keret kíván lenni, ami egyesíti a hasonlóan gondolkodókat, és megkönnyíti számukra a cselekvést. És valóban sokféle világképet tud összekapcsolni, ugyanakkor éppen ez lett az irányzatot ért kritikák egyik alapja is: sokak szerint túlzottan radikális világképe, a gyakran már-már ezoterikusnak ható tanítások a környezeti mozgalmak egészét hiteltelenítik el (lásd Hubbell-Ryan 2022: 118; Tóth 2005: 199—230). Ahogyan fentebb már láttuk, a 20. századi környezetfilozófiai irányzatok gyakran konkrét társadalmi mozgalom alapjaiként is működnek. Igaz ez a mélyökológiára is: motiválta az , Earth First!" mozgalom (1980), a , Deep Green Resistance” (DGR, 2011) mozgalom és az anarchoprimitivista csoportok megalakulását is. Ez utóbbiak elítélik a civilizációt, és egy egyszerű, a modernitás előtti életmódhoz kívánnak visszatérni (Hubbell-Ryan 2022: 118; Naess 1993, magyarul 2005). Az ökoradikalizmus következő irányzata a Murray Bookchin (1921-2006) politikai filozófus, történész, társadalomteoretikus nevéhez kötődő társadalomökológia (social ecology). A társadalomökológia radikális politikai mozgalom, aminek célja az ökológiai társadalom létrehozása. Bár több politikai irányzathoz közelített, Bookchin magát leginkább anarchistának tartotta, filozófiai munkásságában, az ideális társadalomról alkotott képében jól nyomon követhetők az anarchista társadalomelmélet alapjai." Anarchizmus (archia — uralom, an-archia — uralomnélküliség ). Az anarchizmus egy társadalmi elmélet, amely az egyéni felelősségtudat szerepét állítja előtérbe bármifajta — jogi, parancsuralmi vagy parlamentáris — uralommal szemben. Uralomnak tartja a tulajdon, a jog, az állam uralmát egyaránt. Az anarchista társadalom egy olyan társadalmi rend, ami az emberek szabad együttműködésén alapszik, uralmi rendszerek helyett a szolidaritás, a szabadság, az egyenlőség, az Bookchin nagyban alapozott a Rousseau-féle , nemes vadember"-képre, illetve és ahagyományos társadalmakra, amikor amellett érvelt, hogy az ember eredendően jó, és az ökológiai társadalom megvalósítható. Kritikusai szerint azonban érvelésekor deduktív módszerrel dolgozott, ráadásul a bizonyítás során az előfeltevéseit igazoló etnológiai példákkal érvelt. Így például tagadta, hogy a hagyományos törzsi társadalmakban létezett volna hierarchia (Kirkman 1997: 202—203).
