Oldal 38 [38]
OCR
36 FARKAS JUDIT A környezetfilozöfia elözmenye &s kulcsszövegei A környezetfilozöfia alapszövegenek tartott munka egy előadás, amit a logikával foglalkozó ausztrál tudós, Richard Routley tartott 1973-ban a bulgáriai Várnában, a 15. Filozófiai Világkongresszuson, Is There a Need for a New, an Environmental Ethic? címmel. Ebben az előadásban Routley egy radikális filozófiai keretrendszer kidolgozására szólított fel, ami meghatározza az emberek természeti környezethez való viszonyát (Routley 1973: 2059. Alaptézise, hogy túl kell lépnünk az emberközpontúságon - vagy ahogyan ő fogalmaz: a ,faji elfogultsagon” (species bias) és ,emberi sovinizmuson” (human chauvinism) —, mert addig nem tudjuk helyesen értékelni az ökológiai kérdéseket. A filozófia feladata szerinte az, hogy felhasználja az erősségeit, a kreatív gondolkodást és a fogalmi elemzés képességét, és ezek segítségével alapot nyújtson a nem-emberi létezők és a környezeti egész (ökoszisztémák, élőhelyek) érdekének megértéséhez és a környezettudatos cselekvéshez (Routley 1973). Routley és általában a környezetfilozófia kritikájának kiemelt célpontja a természetről alkotott kortárs világkép, aminek gyökereit a pozitivizmusban és a mechanikus természetfilozofiaban találjuk meg. A mechanikus természetfilozófia legismertebb művelője René Descartes (1596—1650), akinek nevéhez — ebben a kontextusban - a természet instrumentalizálásának tudományos igazolását kötjük. A nyugati gondolkodásra többé-kevésbé egyébként is jellemző volt a természet efféle leértékelése és az ember szerepének kiemelése (lásd a , Vallás és ökológia" című részb). Descartes ezt tovább erősítette annak tudományos , bizonyításával", hogy az ember az egyetlen lény, aki az ész és az akarata révén nem része a természeti folyamatoknak, hanem felette áll annak (lásd Tóth I. 2005: 7-19).' Roger Gottlieb filozófus szintén megerősíti, hogy számos filozófus gondolkodása támogatta vagy éppen megalapozta az ember mélységes elidegenedését a nem-emberi világtól. A 7he Ecological Community című tanulmánykötet előszavában (Gottlieb 1997) két ilyen, a modern szociológiai és politikai gondolkodást meghatározó szerzőt emelt ki: Locke-t és Marxot. Locke alaptétele szerint () a természet egyetlen értéke, hogy az emberi érdeket szolgálja; és (2) ha a munkáddal megváltoztatod a természetet, akkor az a tiéd. Marx ezzel szemben belátta és feltárta a kapitalizmus destruktív hatását a természetre, azt, hogy a komplex ökoszisztémák kommodifikációja, puszta tárgyiasítása milyen környezeti problémákat generált. Ugyanakkor ő sem tekintett az ember érdekén túl, és a természet társadalmi uralására szólított fel az ember érdekében (Gottlieb 1997: IX—XIID. Számos kortárs gondolkodó szerint a descartes-i természetfilozófia, a locke-i gazdaságfilozófia és az Adam Smith-i közgazdaságtan együttesen alkotta meg azt a modern világképet, ami a környezeti — és ezzel párhuzamosan a társadalmi, gazdasági és etikai — válsághoz vezetett. Ennek lényege röviden: a természeti javaknak önmagukban nincs értékük. A természeti javak ugyanakkor bőséges és szabad javak. A végtelen mennyiségben rendelkezésre álló és szabad természeti elemek azdltal kapnak értéket, hogy az ember megmunkalja 6ket (munkaérték-elmélet). Oszszefoglaloan lasd Toth 2005: 7-19.
