OCR
34 Farkas Jupit zen csoportosíthatók: a sor egyik végén a mélyökológia, a másik végén a tradicionálisabb környezeti etika áll, közöttük pedig az ökofeminizmus, a bioregionalizmus, a társadalomökológia, a fenomenológia sokszínűsége. Ugyanakkor — és ez, ami miatt Kirkmant idézem - van egy közös fonal közöttük, ami egyben a közös nehézségük is: ez a kapcsolódás ideológiája (Kirkman 1997: 194), ember, nem-emberi létezők és társadalom kapcsolódásának milyensége. A környezetfilozófia a természetről, illetve a természet és az ember viszonyáról tesz fel kérdéseket: — Mi a természet? Ez egy elvont fogalom vagy kézzelfogható tárgy? — A természetnek van-e értéke a használati vagy gazdasági értékén túl? Létezik-e inherens értékük a természeti elemeknek? — Jogosult-e az emberiség a világ természeti erőforrásainak túlfogyasztására? —- Ember és természet viszonya mindig is problémás volt, vagy netán köthető egy adott korszakhoz vagy társadalmi formációhoz? Ha igen, akkor mihez: A vadászó-gyűjtögetőkhöz? A földművelés és a letelepedett életmód kialakulásához? Az ipari forradalomhoz? A fogyasztói társadalomhoz és a globalizációhoz? — Ha valaha harmonikus volt az ember és a természet viszonya, akkor azt milyen gondolkodás jellemezte? — Miként függ össze a modernitás ideológiája és a környezeti válság? — Hogyan függ össze a társadalmi igazságosság és az erőforrások használata? — Hogyan jelenik meg ebben a kérdésben a jövő generációkért érzett felelősség? — Milyen értékrendre van szükség ahhoz, hogy megszüntessük a környezeti problémákat? — Erkölcsileg kötelesek vagyunk megőrizni például az esőerdőket? Indokolt-e az invazív fajok kiirtása honos társaik védelme érdekében? Egy invazív virág kevésbé szép, ha kiszorítja a lokális, sérülékeny növényeket? A helyreállított táj rosszabb, mint az eredeti, érintetlen környezet? — Erkölcsileg helyes-e transzgenikus fajokat megtervezni? (Hubbell-Ryan 2022: 110; Tóth 2005: 7—20.) A kérdésekből hamar világossá válhat, hogy a környezetfilozófia egyfelől a kortárs gazdasági és társadalmi rend kritikája, másfelől alkalmazott tudományként tekint önmagára. Szándéka szerint a környezetfilozófia tudatosítja és kritizalja azt az ideológiát, aminek következménye a környezeti válság — mint például az élő természet dologként való kezelése, a természet feletti uralom eszméje —, és ehelyett kínál működőképes alternatívát. A modern társadalom működését a ráció, a tudomány és a filozófia határozza meg, ezért ezek felelőssége a környezetvédő világkép kialakítása és integrálása a gondolkodásba, a gazdasági-társadalmi működésbe. A környezetfilozófusok úgy vélik, hogy a természeti világról alkotott gondolkodásunk átalakulása elősegítheti a környezettel kapcsolatos pozitív értékeket, hiedelmeket és cselekvéseket, úgymint a megőrzés, a helyreállítás, a megbecsülés, az empátia és az érzelmi azonosulás.