Oldal 27 [27]
OCR
BEVEZETÉS A HUMÁN KÖRNYEZETTUDOMÁNYBA 25 Okológiai imperializmus Az ökológiai imperializmus fogalma azt a folyamatot írja le, amikor máshonnan bevitt, jellemzően — de nem minden esetben — domesztikált állatok és növények kiszorítják a helyi populációt. Ennek következtében a nagy földrajzi felfedezések története mellett, azzal párhuzamosan egy kihalástörténet is megírható. A felfedezők nemcsak vittek, hanem hoztak is magukkal új fajokat, ami az európai természeti környezetre is visszahatott: az új növények, mint például a burgonya, a kukorica, a cukornád vagy a paprika, nemcsak a táplálkozásra voltak nagy hatással, hanem a helyi növénypopulációra is, azzal, hogy kiszorítottak korábbi élelmiszernövényeket (hajdina, köles) vagy a gyűjtögetett növényeket. Antropocén Az antropocén mint Föld-történeti korszak mára már közismert terminussá vált. A megnevezés a benne szereplő antroposz Cember) szóval tudatosan utal az ember hatására, arra, hogy ez az a korszak, amikor az ember már képes olyan, mérhető változást okozni a természeti környezetben, mint amilyenre mondjuk egy aszteroida vagy a földrengések képesek Glyen például az ózonréteg megváltoztatása, vagy a szigetek víz alá kerülése, de akár maga az emberi tevékenység is képes földrengést létrehozni). Az antropocén-koncepció kialakulása a HK számára oly fontos környezettörténeti kutatásoknak is új lendületet adott. A környezettörténeti dilemmákról Balogh Róbert gondolkodik el kötetünkben olvasható tanulmányában. Anthropause Az az időszak, amikor az emberiség egy időre felhagy szokásos tevékenységeinek egy részével. A fogalmat a Covid-19 miatt bevezetett karantén motiválta, és az a kutatócsoport alkotta meg, akik a karantén alatt az ember visszahúzódásának hatását vizsgálták a vadvilágra és általában a természetre. Eredményeik a Nature Ecology and Evolution című folyóiratban 2020 júniusában jelentek meg, és a lapszám borítóján a „Welcome to the anthropause” mondat volt läthatö (Rutz et al. 2020). Reziliencia Az antropocénhez hasonlóan divatossá vált mára a reziliencia fogalma is. A reziliens ökológiai rendszer egészséges és önszabályozó, és — bizonyos kereteken belül — képes adaptációval válaszolni a külső hatásokra. Az eredetileg az ökológia tudományában használatos természettudományos fogalom mára a humán és a társadalomtudományokban is teret nyert, és az emberi közösségekre is alkalmazzák. A kutatók azt vizsgálják, hogy a közösség miként reagál, milyen adaptációs technikát használ például háború, gazdasági válság, klímaválság
