Oldal 23 [23]
OCR
BEVEZETÉS A HUMÁN KÖRNYEZETTUDOMÁNYBA 21 mint például Donna Haraway naturecultures vagy Bruno Latour nature-cultures fogalmi kísérlete (Latour 1993; Haraway 2003), amelyek a természet és a kultúra szétválasztását igyekeznek — nem csak fogalmi szinten — megszüntetni. A HK a diszciplínák elkülönülése helyett tehát a különböző szakértelmek és perspektívák egyesítésére törekszik (discipline-crossing ), átlépi a nemzeti, kulturális és történeti határokat (boundary-defying), és bevonja a közpolitikát (policy-focused) (Nye et al. 2013: 8). Ez a megközelítés teljesebb és praktikus tudást nyújt az összetett társadalmi és környezeti problémákkal való megküzdéshez (Hubbel -— Ryan 2022: 5). A természeti környezetünkkel kapcsolatos természettudományos eredményekről a HK úgy véli, hogy azok megértése kulturális és társadalmi kontextusban zajlik, éppen ezért a humán tudományoknak nemcsak relevanciája, hanem éppenséggel alapvető szerepe van ebben a kérdéskörben. A HK művelői bővíteni akarják a világról és a benne elfoglalt helyünkről feltehető kérdések körét (Hubbel — Ryan 2022: 59:" a történész David Nye és munkatársai az alapvetően új típusú kérdésfeltevésben, az értékek és a jelentések új megközelítésében látják a HK lényegét, amelyek ,a környezeti problémákat keretező kultúrák árnyalt történelmi értelmezéséből fakadnak" (Nye et al. 2013: 28). A HK bekapcsolódik abba a felismerésbe, miszerint a kortárs környezeti problémák legfőbb okozója az ember. A választ az emberi viselkedés, a kulturális értékek, a történelmi minták, a társadalmi kontextus, a politikai ideák, a vallásos és spirituális dimenziók, a morális kérdések és az érzelmek terén egyaránt keresi (Hubbell-Ryan 2022: 5; Nye et al. 2013: 4; Sörlin 2012: 788). Kiemelkedően fontos az az állítása, miszerint az ember, a hely, az állatok, a növények, a gombák, a víz, a talaj, a föld és levegő között bonyolult kapcsolat van (lasd Tsing 2015) — ez az alapvetés szintén megköveteli a tudományok elengedhetetlen együttműködését, egy új szemlélet és új metódus kidolgozását és művelését. Számos kutató szerint ez csak akkor lehetséges, ha kiemeljük a középpontból az embert," és a humán tudományokban is visszahelyezzük a hangsúlyt a természeti világra és az ember és környezete komplex kapcsolatára. Már csak azért sem lehetséges az ember elválasztása a természettől, mert mi magunk, az emberi mikrobiom” is megszámlálhatatlan mikroszkopikus élőlény otthona, ezáltal mi is , fajok közötti" (interspecies beings) lenyek vagyunk. Ahogyan az ember, ügy a nem-emberi (non-human) tijragondolasa, az ember és mas létezők viszonyának új értelmezési keretbe helyezése is alapvető a HK, Egyszerűen szólva: a HK rányitja a szemünket, az elménket és a szívünket a minden élő közötti összefüggésre egy radikálisan változó vilägban” (Hubbel-Ryan 2022: 5). Mások szerint a cél: dehumanizálni a humán tudományokat (dehumanizing the humanities) (Hubbell-Ryan 2022: 10). Mikrobiom: a bennünk élő mikroorganizmusok alkotta ökológiai rendszer. „Egy jöl definiälható élőhelyhez köthető mikrobaközösség, amely meghatározott fizikai-kémiai tulajdonságokkal rendelkezik. Ez a meghatározás tehát nem csak a mikróbákat (mikrobióta), hanem életterük, tevékenységük helyszínét és annak összetevőit is tartalmazza" (Hancz 2021: 42—43).
