Oldal 244 [244]
OCR
a Dunántúlt, könyvében" ugyancsak említést tesz Townson munkájáról. A korabeli Magyarország földtani megismerésében rendkívül fontos szerepet játszó francia geolôgus, François Sulpice Beudant (1787-1850) alapveté müvében‘! hivatkozik a Townson geolégiai megällapitäsaira.® A később Paget Jánossá magyarosodott John Paget (1808-1892) magyarorszägi ütikönyveben megemliti, hogy Eperjesen Townson lőcsei afférjához hasonló kalandban volt része." A werneriánus Robert Jameson (1774-1854), aki negyven (!) évig volt az edinburghi egyetem természetrajz-professzora a Tátra csúcsaival kapcsolatban hivatkozás nélkül közli Townson magassägmeresi eredmenyeit.‘* Valószínűsíthető, hogy James Playfair (1738-1819) edinburghi porfesszor nagy féldrajzi munkájának Magyarorszägröl szölö reszeben‘ erösen tamaszkodott Townson kényvére, mert az egyes magyar városok leírásánál szinte szóról-szóra fölismerhetők mondatai. Vlagyimir Bronyevszkij (1784—1835) a neves orosz hadtörténész 1828-ban megjelent útibeszámolöjäban“ több helyen átvette Townson könyvének leírását." Bar a Travels in Hungary fogadtatasanak kutatasa még éppen csak elkezdődött, az eddigiekből számomra úgy tűnik, hogy a könyv hatása elmaradt attól, ami az abban foglalt eredmények és megállapítások alapján váthatnánk. Ebben döntő szerepet játszott Townson sajnálatosan rövid tudományos pályájának alakulása: Ausztráliába való kivándorlásával, mondhatni , kiiratkozott" a kontinens tudományos életéből. Ráadásul a magyarországi útját követő mintegy két évtized amúgy sem kedvezett a tudományos utazásoknak, s mire a napóleoni háborúk után ismét konszolidálódtak a körülmények, tudományos megállapításai sokat veszítettek aktualitásukból és újszerűségükből. Emellett meg kell említenünk azt is, hogy a hazai tudomány (például a botanika, a mineralógia, speleológia és a Tátra-kutatás) éppen a magyarországi útját követő évtizedben indult komoly fejlődésnek. Könyvének sorsát tehát életpályája, a történelmi és a tudománytörténeti események egyaránt befolyásolták. Ennek mélyebb elemzése azonban már egy külön kutatás tárgya lehetne. 60 BRiGHT 1818. 51 BEUDANT 1822. Egy korábbi munkámban (Rózsa P. 2004) Wahlenberg és Beudant Townson recepciójával kapcsolatban ezzel ellentétes, téves megállapítást tettem. 53 PAGEr 1839. 64 JAMESON 1808. 65 PLayFAIR 1812, vol. 4, 446. BRONYEVSZKY 1828. §7 TARDY 1988; MOLNÁR L., V. 2004. 242
