OCR
cedarabokból álló breccsa volt, melyben jól észre lehetett venni ezek selymes fényét, bár alig rendelkezett annak jellegzetes szálas szerkezetével. A kőzetet nagyrészt ez építette föl, s ehhez kisebb mennyiségben szürke, üveges szurokkő keveredett, s e kettő fokozatosan egymásba ment át. Úgy tűnt, hogy e negyedhüvelyknyitől a gombostűfejnyi nagyságig terjedő darabokat ugyanilyen jellegű vékony, üveges köpeny cementálja. Néhány olyan réteg, mely csak kisebb darabokból állt teljesen olyan volt mint egy homokkő, s találtam egy mindössze körülbelül félhüvelyknyi vastag réteget is, amit könnyen összetört kvarcnak nézhetne az ember. Acéllal megütve szikrát adott. A helyzet azonban ezúttal is az, hogy e kőzet alkotói bár a szemnek igen heterogéneknek tűnnek, tulajdonságaik tekintetében nem azok. A forrasztócsőben mindegyik jelentősen megduzzad, s fehér salakká válik. E kőzetek mellett találtam néhány hamuszütke színű, üveges szurokkő blokkot, melyek pumicbe mentek át. Egyes részeken, főként ha egy adott irányban törnek el, egyáltalán nem mutattak szálas szerkezetet, ugyanakkor más részeiken ez meglehetősen jól látható volt. Szétszórtan adulár parallelepipedonok fordultak elő benne, s gondos tanulmányozás után néhány fekete csillämot is fel lehetett fedezni. Egy másik típus sokkal inkább pumiceszerű volt, a deformált szálas szerkezet itt is ott is feltűnt benne. Ez is tartalmazott kevés adulart es fekete csillämot, valamint átlátszó kvarc (?) szemcsécskéket. Ez egyik kiränduläsom sorän, miközben a telkibänyai särga opält kerestem, egy jáspisérre bukkantam, de a jáspis szurokkőhöz kapcsolódott. Egyik darabjának közepén kicsiny Zejopált találtam, mely bizonyos mértékű zűzzel is rendelkezett. Ez az elhelyezkedés megegyezik azzal, amelyet Fichtel úrnak a telkibányai opállal kapcsolatos beszámolójában megad. A Kassára vezető úton petrosilexből, vagy a petrosilex és a kalcedon között álló valamiből, álló nagy blokkok találhatók, melyek igen sok megkövült növényi maradványt tartalmaznak. Az egyik tömbből egy megkövült fa közel féllábnyi hosszú és egy hüvelyknyi átmérőjű darabját ütöttem le. Szálas szerkeZete rendkívül jól látható volt. Telkibányán csak egy napot töltöttem, s az érkezésemet követő estén elindultam a két állomásnyi távolságra lévő Kassára. Mivel nem jutottam lovakhoz, arra kényszerültem, hogy ökörfogattal utazzak. Azt hiszem, egy szegény halandó számára nincs annál nagyobb secazura? e földi siralomvölgyben, hogy kénytelen lassan haladni, amikor nagyon sietne. Amellett, hogy ezek az állatok igen lassúak, azt is megmutatták, hogy gondolkodásuk igencsak más volt mint az enyém: megálltak, mikor azt szerettem volna, hogy menjenek, s mikor balra akartam térni, ők jobbra fordultak. A makacsságuk odáig fajult, hogy az már a kocsit is veszélyeztette, de az én nyakamat nem, mert úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha saját biztonságom érdekében a kocsi mellett gyaloglok. Nem áll szándékomban, hogy még egyszer az életben szarvasmarhákkal tegyek meg egy postautat. Félúton, némi nehézségek árán, ökreimet lovakra 99 (ol) bosszúság, gyötrelem 76