Seite 167 [167]
OCR
4. ÖSSZEGZÉS 165 szervezeti szintű felskálázásával, akkor nem beszélhetünk stratégiai megkôzelitésrél. A digitális transzformációhoz való alkalmazkodásnak szervezeti szinten koordinált folyamatnak kell lennie, hiszen a működés minden aspektusát érinti és alapvetően változtatja meg a pedagógiai munka folyamatát és lehetőségeit (gondoljunk például a külső szereplők bevonására, az informális tanulási lehetőségek kiaknázására stb.). A szervezeten belüli terjedést segíthetik a keresztfunkcionális csoportok. Ha a különböző modelleket nézzük, akkor érthetővé válik, hogy nem az a kérdés, hogy hogyan tudunk egy konkrét eszközt felhasználni az oktatásban (nem konzervszerű receptekre, használati útmutatókra van szükség), hanem annak megvitatására, hogy milyen kompetenciákat kell fejlesztenünk annak érdekében, hogy a tanulók boldoguljanak a digitális világban (pl. kritikus gondolkodás) és ennek alkalmazását hogyan tudjuk modellezni, különböző tanulási-tanítási tevékenységek keretében támogatni. Ebben a kérdésfeltevésben nem jelennek meg digitális megoldások, hiszen önmagában öncélú lenne, ha csak ezt vizsgálnánk. De ha a fenti kérdésfeltevésből indulunk ki, akkor logikus lehetőségként merül fel a digitális megoldások kiaknázása. Annak érdekében, hogy hatékonyan integráljuk a digitális újítások során szerzett tapasztalatokat az oktatási rendszernek fejleszteni kell a szervezeti tanulási kapacitását, hiszen korábbi kutatások alapján tudjuk, hogy ezek a strukturált folyamatok kevésbé erősek az oktatási rendszerben. A digitális transzformációs folyamatok eredményeként kialakulthat egy olyan oktatási szervezeti konfiguráció, amely szervesen kapcsolódik az ökoszisztémához, ezzel kitágítva az együttműködési lehetőségeket, a fejlesztési és innovációs potenciált, rugalmas, agilis szervezetet teremtve, Feltételezéseinknek megfelelően a digitális transzformációhoz való alkalmazkodás kedvez a tanulószervezeti viselkedés fejlesztésének, mind az egyéni és csoportos tanulás, mind a szervezeti tanulás, mind pedig a külső környezethez való kapcsolódás tekintetében. Természetesen a digitális transzformációról nem csak az egyes oktatási intézmények kapcsán kell gondolkoznunk, hanem figyelembe kell vennünk azt a tágabb oktatástechnológiai ipart is, amelyek termékei, a velük való együttműködés alapvetően befolyásolja az érintett dkoszisztémat. Feltételezésiink szerint ahogyan az ökoszisztéma szereplői egyre inkább előrehaladnak a digitális transzformációhoz való alkalmazkodásban, annál inkább organikussá válik a szereplők közötti együttműködés. Az új lehetőségekkel azonban új veszélyek is megjelennek, amelyet az oktatási rendszernek figyelembe kell vennie (pl. cyberbullying, biztonsági és adatvédelmi kérdések, digitális szakadék és egyenlőtlenségek). A folyamatnak azonban további járulékos eredményei is lehetnek, amik hozzájárulnak a digitális állampolgári kompetenciák fejlesztésén keresztül az általános műveltség, informáltság növeléséhez, a társadalmi részvétel erősítéséhez, akommunikációs csatornák gazdagításához és tudatos kihasználásához, az aktív és tudatos fogyasztói magatartás megerősítéséhez és a rugalmas alkalmazkodási képességek fejlesztéséhez.
