Oldal 148 [148]
OCR
146 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ .., A 2022-es felmérésben arra voltunk kíváncsiak, hogy a pedagógusok milyen mértékben képesek a saját szaktárgyuk területén digitális megoldásokkal támogatni a diákok 21. századi kompetenciáinak fejlesztését. A két évvel későbbi adatok már jobb bepillantást engednek abba, hogy az intézmény hogyan fejlődött a digitális oktatás területén, milyen mértékben volt képes (a tanulószervezeti viselkedés dimenzióit működtetve) beépíteni a digitális munkarend tapasztalatait a mindennapi működésbe. A 6 fokozatú skálán az intézmény 3,98-as átlagot ért el (összehasonlítva a teljes minta 4,34-es átlagával). Az eredmények megerősítik, hogy az intézménynek fejlődnie kell a digitális megoldások pedagógiailag tudatos, pedagógiai célokat szolgáló felhasználásában (diákok támogatás, kompetenciák fejlesztése). Ezzel párhuzamosan árnyalhatjuk az intézmény tanulószervezeti viselkedéséről alkotott képet is, hiszen az áttekintett 2 év alatt láthatóan kevésbé volt hatékony a szervezeti tanulás folyamatainak működtetése, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy a tanulás megragadására szolgáló rendszerek dimenziója az egyik gyengesége az intézménynek. "Tovább árnyalja a képet, ha megnézzük az intézményvezetői értékelés alapján a digitálisan kompetens szervezet jellemzőit. Ennek felmérésére a DigCompOrg (Kampylis és mtsai., 2015) indikátorait használtuk (5 fokozatú skálán), amelyeket a könnyebb áttekinthetőség kedvéért három dimenzióban csoportosítottunk. Az első dimenzió a digitális pedagógiai megoldások szervesülése az intézményi működés szintjén (ez elsősorban az adminisztratív, szervezeti dimenzióra vonatkozik), amelyben az intézmény (M — 4.67) a teljes minta átlaga felett teljesített (M — 4,31). Ebben a dimenzióban vélhetőleg az E-Kréta és a Digitális Kollaborációs Tér intézményesülése jelenik meg, semmint a pedagógiai gyakorlatban alkalmazott megoldások. A következő dimenzió a digitális pedagógiai megoldások stratégiai támogatása. Ebben a dimenzióban az intézmény alacsonyabb átlagot ért el, (M — 4,2) de továbbra is a teljes minta átlaga felett teljesít (M — 4,09). Ez a dimenzió a vezetői támogatást erősíti meg, amely a tanulószervezeti viselkedés szintjén is erős volt, azonban látható, hogy a digitális megoldások támogatása területén további támogatásra lenne szükség. Ebben olyan dimenziók is megjelenhetnek (pl. infrastruktúra), amely a jelenlegi magyar köznevelési rendszer alapján túlmutatnak a vezetői hatáskörön. Végül a harmadik dimenzió, a szakmai fejlődés és tudásmegosztás a digitális pedagógia területén. Itt az intézmény kiemelkedő eredményeket ért el (M — 5,00), összehasonlítva a teljes minta átlagával (M — 4,68). Bár az előzőekben láthattuk, hogy szervezeti szinten kevésbé épültek be a digitális munkarend tapasztalatai, a szervezeti szint vizsgálata alapján láthatjuk, hogy elindult ez a folyamat, de inkább még az egyéni szinten jár (tudásmegosztás), amelyre építve lehet átgondolni és megvalósítani az intézményesülési folyamatokat. A digitálisan kompetens szervezet kialakítása érdekében az intézmény jól tud támaszkodni a környezetében működő partnerekre, a hálózatosodásra, a
