Oldal 145 [145]
OCR
3. EREDMÉNYEK 143 3.3.3.4. Pedagógiai és esélyteremtési gyakorlat A kutatás során felhasznált, pedagógiai gyakorlatot leíró változó elsősorban a tanuló- és tanulásközpontú, differenciálásra építő pedagógiai szemléletre irányul. Az intézmény a kitöltési adatok alapján a teljes minta átlaga (M = 4,9) felett helyezkedik el, viszonylag magas értékkel (6 fokozatú skálán a 2020-as adat alapján 5,37), amely a felmérés éveiben gyakorlatilag stagnált. A legmagasabbra értékelt állításokat összegezve egy türelmes, változatos módszereket alkalmazó nevelőtestület képe bontakozik ki. A tanárok holisztikusan támogatják a diákok fejlesztését, nemcsak kognitív, de személyes és szociális kompetenciák fejlesztése terén is. Nagy hangsúlyt helyeznek a tanulók önszabályozó tanulásának és önismeretének fejlesztésére, felismerve ennek szerepét a tanulási-tanítási folyamat sikerességében. A pedagógusok fontosnak tartják a támogató kapcsolatok kialakítását a tanulókkal, a biztonságos fizikai környezet megteremtését, továbbá változatos motivációs eszközöket alkalmaznak annak érdekében, hogy biztosítsák a tanulókban a tanulás értékét. Az erősségekkel szemben az intézmény fejlődési lehetőségként azonosította a diákok aktív bevonását a tanulási-tanítási folyamatba, mivel a pedagógusok úgy értelmezték, hogy a diákok kevésbé aktív szereplői tanulási környezetük alakításának. Nehézségként jelenik meg a tanulási környezet kiterjesztése, az iskola tágabb társadalmi közegének felhasználása és beemelése a tanulási-tanítási folyamatba. Saját bevallásuk szerint a pedagógusoknak fejlődniük kell abban, hogy elfogadják önmagukat, hogy képesek legyenek egy önazonos, énhatékony pedagógiai gyakorlat megvalósítására, illetve fejlesztési lehetőségeket látnak az értő figyelem gyakorlásában és a tanulók saját belső motivációinak feltárásában. A pedagógiai gyakorlattal összefüggésben vizsgálhatjuk az intézmény esélyteremtő gyakorlatát is. A kérdőívben felmértük, hogy mennyire érzik hatékonynak a pedagógusok az intézmény esélyteremtési gyakorlatát. Az összesített változó alapján ez az érték az évek előrehaladtával alapvetően csökkent (5,73-ról 5,55-re), de a teljes minta átlaga (M — 4,88) felett mozog. Ezzel párhuzamosan megvizsgáltuk, hogy milyen területeken érzékelnek problémákat a kitöltők (az alacsonyabb érték jelzi, hogy kevesebb problémát érzékelnek). Az összesített változó alapján a problémaérzet mértéke csökkent (2,64-ről 2,03-ra összehasonlítva a teljes minta 2,38-as átlagával). Az esélyteremtési gyakorlatot (hatékonyság, problémaérzet) leíró legmagasabbra és legalacsonyabbra értékelt állításokat egy SWOT elemzés keretében összesíthetjük, amelyeket a 9. táblázat tartalmaz.
