Oldal 107 [107]
OCR
3. EREDMÉNYEK 105 konferenciakôtetében megjelent tanulmányunk felhasználásával és átdolgozásával mutatjuk be (Horváth, 20220). A kutatás keretében a pedagógiai gyakorlat változásának felmérésére tíz tényezőt állítottunk fel. A kitöltők 100 fokozatú skálán (egy csúszkán) jelezhették az online kérdőívben, hogy a tényezők végpontjai közül melyik irányba tolódott el a jelenlegi gyakorlatuk a korábbihoz képest. A 100 fokozatú skálán a középső érték (50) jelentette azt, hogy nem változott az adott gyakorlat a jelenléti oktatáshoz képest. Az 50 pontnál alacsonyabb értékek a skála bal feléhez közelítő válaszokat jelentenek, az 50 pontnál nagyobb értékek pedig a jobb oldali jellemzőt írják le. Az alábbi tényezők szerepeltek a kérdőívben: — Tanulás minősége (felszínesebb — mélyebb) — Tanulásra fordított idő (kevesebb — több) — Tanulás struktúrája (45 perces órák — tantárgyközi kapcsolatok) — Értékelés jellege (formatív — szummatív) — Tanulás keretei (aszinkron — szinkron) — Pedagógus szerepe (támogató — irányító) — Az értékelés, visszajelzés mennyisége (kevesebb — több) — A tanulási-tanítási tevékenységek megtervezésére fordított idő (kevesebb — több) - A mindennapi munkavégzéshez kötődő adminisztráció mennyisége (kevesebb — több) — A mindennapi munkavégzés keretében tapasztalt stressz (kevesebb — több) Az egymintás t-próba eredménye alapján (50 ponthoz viszonyítva) egyedül a diákok tanulásra fordított ideje nem tér el szignifikáns mértékben (t(3096) = -1,10; p — 0,271), tehát a kitöltők megítélése alapján a diákok nem tanultak se többet, se kevesebbet a digitális munkarend során. A leíró adatok alapján az látható, hogy a korábbi gyakorlathoz képest a tantárgyközi integráció felé léptek el a pedagógusok, megerősödött irányító szerepük és megnövekedett a visszajelzések száma, gyakorisága, illetve aszummatív értékelés aránya. Ezzel párhuzamosan a kitöltők azt jelezték, hogy jelentősen megnövekedett a tervezésre fordított idő, és a mindennapi munkavégzéshez kötődő adminisztráció mennyisége. Feltételezhetjük, hogy ebben az új helyzetben a pedagógusok úgy érezték, hogy kicsúszik a kezük közül a kontroll (osztálytermi környezet), ezért megerősödtek a tanári irányító funkciók, amelyek struktúrában tarthatták a tanulási-tanítási folyamatot. Ezt támasztja alá az értékelési események gyakoriságának növekedése és a szummatív értékelési formák arányának megnövekedése. Értelemszerűen az új helyzet szokatlan pedagógiai szituációt teremtett, ahol újra kellett tervezni és át kellett gondolni a meglévő gyakorlatokat, ami rengeteg pluszidőt és adminisztratív munkát jelentett a pedagógusok számára. A vizsgált időszakban értelemszerűen a prioritás a tanulás folytonosságának fenntartására irányult, így nem meglepő, hogy
