Oldal 105 [105]
OCR
3. EREDMÉNYEK 103 épülő tanulás (illetve a köznevelésben még kiemelten a kutatásalapú modell) van kiemelt hatással, így ezeken keresztül lehet jól összekapcsolni a két alrendszert. Fontos lenne a további modellek beemelése is, megvizsgálva, hogy ezeket hogyan lehet hatékonyan implementálni az alrendszerekben, hogy ezzel is tágítsuk a digitális oktatás hatékonyságát, felhasználhatóságának körét. Végül a negyedik részkérdés keretében azt vizsgáltuk, hogy az egyes szereplők milyen gátló tényezőket érzékelnek a digitális megoldások bevezetésében, illetve mindennapi használatukban. Ezen a téren viszonylag egységes kép rajzolódott ki, kevésbé jelentkeztek alrendszerek közötti vagy regionális különbségek. A köznevelés esetén elsősorban az időhiányt és a pénzügyi erőforrások hiányát jelölték meg, míg a felsőoktatási kitöltők a pénzügyi források mellett alapvetően az infrastrukturális és kompetencia hiányokra helyezték a hangsúlyt. Míg a köznevelés esetében elsősorban külső tényezőket látunk, addig a felsőoktatásnál jobban megjelennek a belső tényezők, amelyeket fejlesztési beavatkozásokkal jobban lehet kezelni. A köznevelésben elsősorban rendszerszintű beavatkozás igénye mutatkozik. Pozitív elemként emelhetjük ki, hogy a kitöltők egységesen úgy érezték, hogy a digitális megoldásokkal járó kockázatok, illetve a szakmai ajánlások hiánya nem jelent problémát ebben a kérdésben. Ez azt is jelentheti, hogy a felkészültségük, illetve a szakmait támogatás megfelelő lenne. Az első kutatási kérdés keretében több oldalról is megvizsgáltuk az alrendszerek és a régiók közötti különbségeket a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott fejlesztésének képessége szempontjából, mint egy olyan kompetencia, amelyen keresztül jól megragadható, hogyan alkalmazkodik a pedagógusprofesszió (a képességfelhasználás és a képességformálás oldaláról) a digitális transzformáció kihívásaihoz. A kitöltők alapvetően alulképzettnek érezték magukat ezen a téren, bár kimutathatók pozitív területek. Fontosnak is vélik az ökoszisztémán belül a kommunikációt, de a megvalósítás elmarad. Míg a gyakorlat változása a visszajelzések nyomán elsősorban a felsőoktatásra jellemző, addig a köznevelési rendszerben ez elmarad, amiből inkább arra következtethetünk, hogy a munkáltatói oldal képességformálás funkciója kevésbé kiaknázott. A digitális oktatás megvalósítása során vannak előremutató megoldások, amelyeket használnak a pedagógusok, de továbbra is domináns a hagyományos tudásátadásra épülő modell, ami inkább azt jelenti, hogy a digitális oktatás nyújtotta különböző lehetőségeket kevésbé aknázzák ki a pedagógusok. Ezek mögött elsősorban rendszerszintű (időhiány, pénzügyi erőforrások hiánya), infrastrukturális és kompetenciahiányok rejlenek. Mivel az infrastruktúra és a kompetencia hiánya elsősorban a pedagógusképzés területén jellemző, ezért felmerül a kérdés, hogy ezen a területen mennyire lehet hatékony a képzés a 21. századi kompetenciák digitális eszközökkel támogatott fejlesztésének képessége területén. Feltehetőleg ez a feladat inkább a pedagógustovábbképzés, illetve folyamatos szakmai fejlődés hatáskörébe tolódik ennek köszönhetően.
