Seite 98 [98]
OCR
96 AZ OKTATASI SZEKTOR ALKALMAZKODASA A DIGITALIS TRANSZFORMACIO .., Az elemzés alapján különböző mintázatokat azonosíthatunk a köznevelési és felsőoktatási kitöltők gyakorlatában. A köznevelésre leginkább a mélytanulásra és személyre szabott modell és a hagyományos tudásátadás modellje jellemző, míg a felsőoktatás esetében a tanulói együttműködésre épülő modell és a produktumra épülő modell dominál. A legkevésbé jellemző modellek tekintetében a köznevelésnél a tanulói kutatásra épülő modell és a külső szereplőkkel való együttműködésre épülő modell került hátrébb a sorban, míg a felsőoktatás esetén az informális tevékenységek bevonására épülő modellre és a mélytanulásra és személyre szabott modellre helyeződik kevesebb hangsúly. Míg például az együttműködésre épülő modell alapvetően mindkét alrendszerben magas, a kutatásra épülő modell pedig alacsony értéket kapott, addig például ellentétes relációk figyelhetők meg a külső szereplőkkel való együttműködésre épülő modell (köznevelésnél alacsony, felsőoktatásnál magas) és a mélytanulásra és személyre szabott modell (köznevelésnél magas, felsőoktatásnál alacsony) esetében. A különbségek egy része fakadhat az oktatói munka alapvető eltéréseiből is, hiszen például egy pedagógusképzés esetén a képzési folyamat szerves részét képezi a külső gyakorlat, így apedagógusképzők organikusabb módon találkozhatnak ,külső" szereplőkkel (már amennyiben a pedagógusképzés szempontjából külsőnek tekintjük a gyakorlóhelyeket), mint például a köznevelésben tanító pedagógusok esetén. A másik oldalról viszont a köznevelésben több, szervezett lehetőség van a külső környezettel való interakcióra (múzeumlátogatások, színházi programok stb.), amely a felsőoktatásra kevésbé jellemző. A digitális oktatási stratégiákat leíró skálákat összehasonlítottuk a két alrendszer vonatkozásában. Mivel a normalitás előfeltétele sérült, ezért a nemparametrikus Mann-Whitney próbát használtuk. Az eredmények alapján szignifikáns különbség mutatkozik a két alminta között szinte mindegyik modell esetében, kivéve a külső szereplőkkel való együttműködésre épülő (p — 0,975) és a tanulási környezet kiterjesztésére épülő (p — 0,592) modellek esetén. Míg az együttműködésre és aproduktumra épülő modellek a felsőoktatási gyakorlatban dominánsak, addig a kutatásra épülő, mélytanulásra és személyre szabott, az informális tevékenységek bevonására épülő és a hagyományos tudásátadásra épülő modellek pedig a köznevelési alrendszerben nyernek jobban terepet. Ha a regionális különbségeket is vizsgáljuk az alrendszerek összehasonlítása mellett, akkor alapvetően azt láthatjuk, hogy főleg az alrendszer szintű különbségek dominálnak. Az igazított rangtranszformáció folyamatára épülő kétszempontos varianciaanalízis eredményei alapján csak az alrendszernek van szignifikáns főhatása az együttműködésre, a produktumra, a mélytanulásra és személyre szabott modellek esetén. Az informális tevékenységek bevonására épülő modellnél az alrendszer mellett a régió főhatása is érvényes, de az interakció nem szignifikáns. A hagyományos tudásátadásra épülő modell esetén azonban mindhárom tényező
