Oldal 67 [67]
OCR
I. ELMÉLETI HÁTTÉR 65 A digitális transzformációt komplex jelenségként írhatjuk le az oktatási szektor vonatkozásában. Ji és Li (2022) nyomän kutatäsunkban mi is a technolögia, a szervezet és a környezet interakciójára fókuszálunk, kiegészítve mindezt pedagógiai és egyéni szempontokkal. A technológia szempontjából innováció-elméleti aspektust használtunk, amelyben elsősorban a szolgáltatásalapú innovációk sajátosságaira építünk, így figyelembe vesszük az oktatási szektorban jobban értelmezhető ügyfélközpontú, munkavállalók által vezetett és munkavégzésbe ágyazott innovációs folyamatokat. Ez lehetővé teszi, hogy az innovációkat produktum, szolgáltatás, folyamat és üzleti modell szempontjából is értelmezhessük, mint a rutintól való eltérés területei. Ebben a megközelítésben az innovatív munkavállalói viselkedés, mint problémamegoldó tanulás jelenik meg. Mivel kutatásunkban a digitális technológiák állnak a középpontban, az innovációs folyamatokat is a digitális pedagógiai innovációk szűrőjén keresztül értelmezzük. Az elméleti áttekintés keretében több modellt is bemutattunk, kezdve a Rogers-i modellel. A Rogers-i modell számunkra kiemelten fontos, hiszen figyelembe veszi az előzetes tényezők között a korábbi gyakorlatot, a szükségleteket és problémákat, valamint a normákat. Ezek alapján jól kapcsolhatjuk azokat a szervezeti és technológiaelfogadási megfontolásokat, amelyeket más modellek részleteztek. A Rogers-i értelemben a (digitális) innováció átvétele egy döntés eredménye, ami a látóterünkbe helyezte a technológiaelfogadási modelleket. Az egyik legelterjedtebb technológiaelfogadási modell a TAM és különböző variációi, amely a használati szándék alapján jósolja be a tényleges használatot. Az elmélet pszichológiai hátterében az egyéni attitűdök és normák határozzák meg a szándékot. Az évek során a modell további elemekkel bővült, azonban kevésbé mélyült és a bővítési irányok elméleti megalapozottsága is kérdéses. A modell aktuális verziója a várható teljesítmény, a várható szükséges erőfeszítés, társas hatások és támogató tényezők mentén magyarázza a használati szándékot. Az oktatási szektorra irányuló kutatások is több esetben használták a TAM-modelleket, ám több esetben azt találták, hogy a várható szükséges erőfeszítés nem szignifikáns prediktora a használati szándéknak. A TAM modellek nem kifejezetten pedagógiai megfontolásokra épülnek, ezért a technológiaintegráció kapcsán specifikusabb modelleket is áttekintettünk, mint például a PIC-RAT modell, amely a diák oldaláról (passzív, interaktív, kreatív) és a pedagógus oldaláról (helyettesít, felerősít, átalakít) egyszerre vizsgálja a pedagógiailag tudatos eszközhasználat kérdéskörét. Az egyéni és a szervezeti tényezők szempontjából elsősorban a digitális kompetenciára fókuszáltunk. Az egyéni tényezőkben értelemszerűen a pedagógusok digitális kompetenciája játszotta a fő szerepet, amelyhez kapcsolódóan több modellt is részletesen bemutattunk. A kutatásunkban elsősorban a technológiai, pedagógiai, szaktárgyi tudást ötvöző TPACK-modellre, illetve a DigCompEdu
