Oldal 66 [66]
OCR
64 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ .., Kutatásunk elméleti kereteit bemutató fejezetünk zárásaként összegezzük a digitális transzformáció értelmezésére, az oktatási szektorra vonatkozó hatásainak legfontosabb megállapításait. Az elméleti háttérre építve ezután bemutatjuk a kutatásunk kérdéseit és az alkalmazott kutatási módszertant a második fejezetben. 1.3. A DIGITALIS TRANSZFORMACIO KIHiVASAINAK ES LEHETOSEGEINEK ERTELMEZESE AZ OKTATASI SZEKTORBAN A digitális transzformáció a társadalom és a gazdaság egészét átható, állandó folyamat, amelynek során a digitális technológiák nemcsak beépítésre kerülnek, hanem alapvetően megváltoztatják a korábbi folyamatokat. A területre külön multidiszciplináris érdeklődés irányul a digitális transzformáció kutatás (digital transformation researcb) területén keresztül, hiszen ezek a folyamatok nemcsak a munka világát, de a mindennapi életet, valamint a tanulási környezeteket is áthatják. Az oktatási szektor a digitális transzformáció szempontjából kettős szerepben értelmezhető. Egyrészt magára az oktatási szektorra is hatnak a digitális transzformáció folyamatai, amely mentén kénytelen alkalmazkodni és változni az a kihívásokhoz. Másrészt, mivel megváltozik az az élettér is, ahonnan a tanulók, illetve az oktatásban dolgozó leendő munkavállalók érkeznek, ezért bemeneti oldalról is változási kényszer hatja át a rendszert, de a munka és a tanulás világának megváltozásával a kimeneti oldal szempontjából is alkalmazkodnia kell a változásokhoz, ha hatékonyan akarja felkészíteni a jövő munkavállalóit a kihívásokra. A digitális technológiák felforgatják a meglévő status guo-t (nem csak az oktatási rendszerben), ami stratégiai válaszra készteti a szervezeteket, ami alapján átalakítják értékteremtési folyamataikat. Ezt a folyamatot a pandémia jelentősen felerősítette és felgyorsította. Bár a szakirodalom erőteljesen a tanulási veszteségekre fókuszál, számos más tényező is előtérbe került, mint kihívás (pl. tanulók motiválása, mentális egészség és jóllét). A veszélyhelyzeti távolléti oktatás időszaka felerősítette az azonnali visszajelzésekkel kapcsolatos elvárásokat, de a pedagógusok új módszereket is elsajátítottak ezen időszak alatt, így a fő kérdés a tanulási veszteségek mellett a tapasztalatok visszaforgatásának a képessége. Az új technológiák megjelenése nyomán (pl. mesterséges intelligencia) a pedagógusok helyettesíthetősége is felmerül, azonban jelenleg az elérhető megoldások még kiforratlan pedagógiai megfontolásokon alapszanak. Mindez felhívja a figyelmünket a digitális megoldások fejlesztői és az oktatási rendszer szereplői közötti együttműködés fontosságára. A pandémia időszaka rávilágított, hogy az infrastrukturális ellátottság mellett a digitális pedagógiai kompetencia és a korszerű pedagógiai kultúra és fontos előfeltétel a digitális transzformáció hatékony megvalósításában.
