Page 65 [65]
OCR
I. ELMÉLETI HÁTTÉR 63 (felhatalmazás, példamutatás, támogatás), folyamatjellegű (szervezeti tanulás), és hálózatosodásra fókuszáló (külső környezettel való együttműködés) elemek, amelyek a szervezeti digitális érettség modellekben is központi helyen szerepeltek. A tanulószervezet nem expliciten a digitális érettségre fókuszál, de könnyen átalakíthatók az egyes tételek, hogy ezt a nézőpontot is figyelembe lehessen venni. 1.2.4. Összefoglalás A második fejezetben az oktatástechnológiai újítások innovációelméleti perspektívájából kiindulva áttekintettük az innováció objektumra (az innováció tárgyára vonatkozó integrációs modelleket) és szubjektumra (az innovációt megvalósító egyén, szervezet) fókuszáló megközelítéseit. Az innovációelméleti perspektívában fontos szerepet tölt be a keletkezés és terjedés dinamikája, így a technológiaelfogadás modelljein keresztül bemutattuk azokat az, elsősorban szociálpszichológiai, folyamatokat, amelyek befolyásolják egy adott technológia elfogadását és használatát. Kitértünk specifikusan oktatási környezetben alkalmazott modellekre is, amelyek pedagógiai szempontokat helyeztek előtérbe. Ezek a modellek kevésbé expliciten jelenítik meg azokat a kompetenciákat, amelyek szükségesek az új megoldások hatékony és célirányos használatához, ezért továbblépési, mélyítési lehetőségként áttekintettük azokat az egyéni tényezőket, amelyek befolyásolhatják ezeket a folyamatokat, elsősorban a tanári digitális kompetencia fogalmára fókuszálva. A bemutatott modelleken keresztül előtérbe került a pedagógus professzió kontextualizáltsága, a pedagógusok folyamatos szakmai fejlődésének és tanulásának szervezeti és közösségi meghatározottsága. Ennek a dimenziónak a mélyítése érdekében áttekintettük a digitális transzformáció szervezeti aspektusain keresztül a szervezeti digitális érettség modelleket. Az áttekintés során azt tapasztaltuk, hogy a bemutatott modellek elsősorban a szervezeti változás, alkalmazkodás és tanulás logikáján keresztül mutatták be a folyamataikat. Kutatásunk egyik fontos elméleti alappillére a szervezeti alkalmazkodás és tanulás értelmezése, perspektívánkban a szervezetpedagógia (organizational education) nézőpontját alkalmazzuk, ami a szervezeteket tanulási térnek tekinti, a szervezeti tanulás folyamatainak neveléstudományi interpretációjára törekednek (nem csak) oktatási szervezetekben (Geifler, 2009). Ennek az integratív elméleti keretnek egyik empirikus vizsgálati lehetőségét jelenti a bemutatott tanulószervezeti modell, amelybe jól integrálhatók a bemutatott technológiára, egyénre és szervezetre vonatkozó modellek. A kontextus-adaptált tanulószervezeti modell lehetővé teszi a digitális transzformáció sajátosságaihoz való illesztését a koncepciónak, ez az alapfeltevés alkotja kutatásunk fő gondolati ívét.
