OCR
42 AZ OKTATÁSI SZEKTOR ALKALMAZKODÁSA A DIGITÁLIS TRANSZFORMÁCIÓ .., 1.2.2. A technolögiaintegräciö es -elfogadäs egyeni tenyezöi Kiindulva a TAM modelleket érintő kritikákból, illetve a kutatási eredmények során tapasztalt kihívásokból, egy logikus irány lehet, ha a mérőeszköz tételeit vizsgáljuk át. Ha nem bővítésben, hanem mélyítésben gondolkozunk (Bagozzi, 2007) és megvizsgáljuk a várható szükséges erőfeszítés dimenzióját, ami több kutatásban is problémásnak mutatkozott, akkor itt adódik egy lehetőség. A várható szükséges erőfeszítés dimenziója, amely tulajdonképpen azt írja le, hogy a kitöltő mennyire érzi úgy, hogy könnyű lesz az eszköz használata, olyan tételeket tartalmaz, ami az egyén kompetenciáira vonatkozik (pl. Rendelkezem azokkal a kompetenciákkal, amely az adott eszköz használatához szükséges.). Témánk szempontjából adódik a lehetőség, hogy ezt a dimenziót átértelmezzük, kibövitsük egyéni szintű tényezőkkel, amely a pedagógusok digitális kompetenciájára vonatkozik. Feltételezhetjük, hogy egy digitálisan kompetens pedagógus jobban tudja, hogy egy adott digitális megoldást hogyan tud felhasználni a pedagógiai folyamatban (tehát vélhetőleg magasabb teljesítményelvárásokkal rendelkezik). Értelemszerűen, ha a kitöltő képzett a digitális pedagógia területén, akkor nem fog neki nehézséget okozni a digitális megoldások használata (várható szükséges erőfeszítés). A digitáliskompetencián keresztül beemelhető a társas hatások (a pedagógusok együttműködésre épülő, munkahelyi tanulásán keresztül például), illetve az elősegítő tényezők szerepe (vezetői támogatás, infrastruktúra stb.). Hasonló elképzelések mentén építették fel kutatásukat Antonietti és munkatársai (2022) a szakképzésben oktató pedagógusokat vizsgálva, illetve Rahimi és munkatársai (2022) akik a felsőoktatásban oktató munkatársak körében vizsgálták ugyanezt. A két említett kutatás megerősíti a tanári digitális kompetencia szerepét a technológiahasználat bejóslásában. A következő alfejezetben áttekintjük a legrelevánsabb modelleket, amelyek a pedagógusok digitális kompetenciáinak leírására irányulnak és bemutatunk néhány friss kutatást, amely ezeket a modelleket használja. 1.2.2.1. Pedagógusok digitális kompetenciája A kompetencia fogalmát általában Falus (2005, o. 6) alapján úgy értelmezzük, mint ,pszichikus képződmények olyan rendszere, amely felöleli az egyénnek egy adott területre vonatkozó ismereteit, nézeteit, motívumait, gyakorlati készségeit, s ezáltal lehetővé teszi az eredményes tevékenységet" Korthagen (2004) hagymamodellje a kompetenciák tudás, képesség és attitűdként való értelmezését a környezet és a cselekvés függvényében, valamint a nézetek, hitek és a szakmai önazonosság, elhivatottság keretében mélyíti. Ezen keretek alapján értelmezhetjük a tanári digitális kompetenciát (tudás, képesség, attitűd) annak (szervezeti) környezetében