Oldal 13 [13]
OCR
ELŐSZÓ »A holnap analfabétdja nem az az ember, aki nem tud olvasni, hanem az, aki nem tanult meg tanulni" — rögzíti Herbert Gerjuoy gondolatait Alvin Toffler (1984, o. 414 saját fordítás), kiegészítve a felejtés (unlearn) és az újratanulás (relearn) képességével. Jelen tanulmány nem csak tartalmában foglalkozik a rugalmas alkalmazkodással, hanem aktív példája is annak. A hároméves (2020—2023) kutatási projekt a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs alapból biztosított támogatással, az OTKA-PD pályázati program finanszírozásában valósult meg. A kutatási terv 2019 decemberében készült, 2020 márciusában pedig a COVID-19 járvány következtében a magyar oktatási rendszer veszélyhelyzeti távolléti oktatásra állt át, az intézmények, a fizikai tanulási terek bezárták kapuikat. Ebben a sokkszerű helyzetben, 2020 novemberében indult a kutatási projekt, ami nyilvánvalóan nem tudott számolni a pandémia hatásával, azonban a kevert kutatási stratégiának és a többszakaszos felépítésnek köszönhetően lehetőségünk nyílt iteratív kutatási szakaszokkal felmérni és beépíteni a tapasztalatokat az átfogó adatfelvételbe. Hasonló felforgató hatásként érte az oktatást 2022 végén a mesterséges intelligencia megoldások robbanásszerű fejlődése (erre már csak kitekintésként utalunk). Bár a pandémia nyomán számos kutató fordult a digitális oktatás vizsgálata felé, jelen kutatás nem kifejezetten az oktatástechnológiai kutatások körébe sorolható. Megközelítésünk elsősorban innováció-, szervezet- és vezetéselméleti megfontolásokra épít, kutatásunk fő motivációja az egyéni, szervezeti és rendszerszintű alkalmazkodási mintázatok feltárása a külső környezeti kihívások (jelen esetben a digitális transzformáció és ennek a pandémiával felerősített hatása) szempontjából, elsősorban a pedagógiai (szervezetpedagógiai) vonatkozások vizsgálatával. Vajon digitális pedagógiai innovációnak számít-e, ha a pedagógus az írásvetítő fóliái helyett PowerPoint prezentációban készíti el a diákat? Változik-e érdemben a pedagógiai gyakorlat, ha a pedagógus a hagyományos fekete tábla helyett interaktív táblán ír? Ezekből a költői kérdésekből is látszik, hogy a technológia jelenléte szükséges, de nem elégséges feltételea modern pedagógiai kultúra fejlesztésének. Kötetünkben arra keressük a választ, hogy a magyar oktatási rendszer (a köznevelési intézményben dolgozó pedagógusok és a felsőoktatásban dolgozó pedagógusképzők) hogyan alkalmazkodnak a digitális transzformáció kihívásaihoz egyéni és szervezeti szinten, hogyan változik a gyakorlatuk, vagyis képesek-e ,elfelejteni" a korábbi gyakorlatot és újratanulni a digitális eszközök nyújtotta pedagógiai lehetőségeket.
