OCR
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS Gyula tévéfilmjében a kisfiú egy kis kockát fogdosott, ami egy háromdimenziós tárgy. Pedig a kocka, amit ő felemlít, az első, második, harmadik kocka, az egy út: az a kiszabott sorsvonal, ahonnan kiszakítottak a halál pillanatáig. Ez az ,icka". En berettyóújfalui születésű vagyok, s ott nem kockának, hanem ickának neveztük az ugróiskolát. Hát ez a kisfiú olyan kicsi, hogy arra sem emlékszik, hogy honnan hozták el, nem tudja, hogy ő Berettyóújfaluból való, de ickázni tud, a kockajátékot játssza. És ahhoz, hogy mi fejben összerakjunk egy narratívát, mert mindegyik szereplőnek össze kell raknia, ahhoz a kisfiú kockaképzete és a sorsvonal felrajzolása alapkérdés. Mert ha már tudjuk, hogy az egy ugróiskola, és a feladat egy pálya végigfutása, akkor magától értetődik az is, hogy milyen megvilágosító erejű és konkrét, amikor azt olvassuk, hogy: Hét kocka van. Az elsőt nem tudom. A második: utak és messzeség. A harmadikban katonák. A negyedik kockában mi vagyunk. Az ötödikben: éhség és kenyér! A hatodik kockában csönd van. A hetedik kockát nem ismerem. Oly pontos, oly szűkszavú, oly megszabott. Az első kockát nem ismerem: , Én Varsóból való vagyok. Én Prágából. Én nem tudom, honnan." A második, utak és messzeség, mintha szegeket ráztak volna... A harmadikban katonák. Teljesen pontos; megérkeztek. A negyedik kockában mi vagyunk. Az ötödikben éhség és kenyér. És milyen jó még az a falat kenyér, amit meg lehet enni. A hatodik kockában csend van. A pulzus lelassulása, a Gulág foglyainak betegsége, a végelgyengülés, a teljes fizikai és idegrendszeri legyengülés. Itt már csönd. És hogy mi a halál? Arról a kisfiúnak képzete sincsen. A KZ-oratórium előadása egy óra tíz perc volt, de türelemre volt szükség annak megtalálásához, hogy hogyan játsszuk el — és nem mondom, hogy könnyen ment. Rengeteg sok megoldandó elem volt. Jegyzeteket kellett fűznöm a szöveghez, egy kimondottan teoretikusnak tűnő tanulmányszöveget, hogy a művészek lássák, van gondolati kapaszkodó. , A narratív és ábrázoló tendencia feltételezése szerint a legkisebb felfogható és feldolgozható drámai alapegység a szituáció. Ám ha a narratív tényezőt elvetjük, meg tudjuk ragadni a drámai cselekvésnek egy ennél is tömörebb alapelemét. Olyan ez, mintha egy mozzanatot radikálisan kiragadnánk a narratív folyamatból, mintha megfosztanánk az okoktól és az okozattól, és a végtelenbe helyeznénk. Látszólag persze benne vagyunk egy szituáció kellős közepében, holott az akciónak egyáltalán nincsen (narratív) kerete." Ezt le kellett nekik + 226 +