Oldal 223 [223]
OCR
KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS lemezeket, tesztelik a kijelzőket, neked is meg kell tanulnod karbantartanod a lelked, naprakészen az érzékenységed, nem kitérni semmi elől, hagynod, hogy a hitványság, mint békés falvakon a vörösiszap, átfolyjon rajtad. Amíg folyik, megtisztulhatsz. Újra és újra. Nekem a Négysoros volt az első, elemi erejű találkozásom Pilinszkyvel. A nyolcvanas években jártunk, a Ceausescu-diktatúrában, de olyan jó fej tanáraink voltak a gimnáziumban, hogy ránk bízták, mit olvasunk, lehetőleg kortársakat. Az egyik alapélményem az akkor Szatmárnémetiben élő és dolgozó Visky András Partraszállás című első kötete volt. Pilinszky nem volt tananyag, a Hobo Blues Band Négysoros-megzenésítésén? keresztül tört be az életembe 1984-ben — és ez annyira erős lenyomat volt, mint az első csók, ráadásul ezek időben is majdnem egybeestek. Az előbb beszéltünk az építészetről: a vers is térélmény, mint a mennyország, a pokol — és tériszony. Jász Attila: Nekemis hasonló a gimnáziumi Pilinszky-élményem, nem tanitották a költészetét, nem jutottunk el odáig. Illyés Gyulánál le kellett érettségizni, ahogy akkoriban mindenkinek. Én alapvetően vegyészmérnöknek készültem, a családom erre predesztinált, de amikor József Attilához értünk, azt éreztem: ácsi, itt valami nagyon fontos van! Volt egy vallásos osztálytársam, aki rendszeresen olvasta a Vigiliát a nyolcvanas évek elején, ami nem volt jellemző akkoriban egy vidéki gimnáziumban, Pilinszkyt is az ő kezében láttam először. A következő nagy élmény számomra a titokban olvasott Pilinszky, a kékmárvány, foszlós papírborítójú összegyűjtött versek kötete, melynek a külső borítóját szinte fehérré tapogattam, vittem magammal mindenhová. Ez a könyvélmény hosszú évekig kitartot. És még egy nagyon fontos élmény: úgy láttam Robert Wilson-darabot, hogy még nem olvastam a Beszélgetéseket. Harmadikos gimnazista voltam, és Amerikából éppen hazajött fiatal hippik, amatőr színészek adták elő. Rám elemi erővel hatott, és csak jóval később raktam össze, hogy ez A süket pillantása lehetett. Később sokat jártam ki Lengyelországba, hasonló alternatív színházi élmények ott értek még. Veszprémben, ha a vegyipari egyetem nem is érdekelt annyira, de az ott működő színház, a színjátszás igen — éppen az Élőképeket állították újra színpadra Vándorfi László rendezésében. Levelező hallgatóként a tanárképző föiskolän a diplomamunkämat Evangéliumi esztétika címmel Pilinszky költészetéről írtam. Tehát folyamatosan találkoztam és foglalkoztam vele, nemcsak olvastam, és noha ez az írásom soha 35 A Hobo Blues Band Vadászat (Budapest, Favorit, 1984) című nagylemezén hallható. (A szerk.) e 221 ¢
