Oldal 214 [214]
OCR
SEBŐK MELINDA hangsúlyozza a rituális jelleget. Martin Gottfried 1971 őszén közölt kritikájában megjegyzi, hogy A süket pillantása Prológusának , fő motívuma a katolikus egyház gyertyái, a struktúrája pedig a misével azonos".? Egy süketnéma kisfiú rajzaiból, álmaiból ihletett darab mozdulatlanságában, a hang helyébe lépő csendben, a végletekig lassított gyilkosság rituáléjában Pilinszky saját színházzal kapcsolatos elgondolásait vélte megvalósulni. A mozdulatokat és az időt lelassító, a cselekményt és a beszédet mellőző előadás bemutatója inspirálta, hogy Wilson nyomán újra megfogalmazza nézeteit a mozdulatlan és a szó nélküli színpadról, mikor 1971-ben Új színház született című publicisztikai írásában megjegyzi: Wilson minden bizonnyal a vallásos szertartások kimért nyugalmát vette alapul. Pontosabban: az áhítat, az álom és a bűntudat közegét. Színpadát a lassúság, a csönd és a mozdulatlanság uralja. Igen, a csönd, de ez a csönd nem beszédellenes. Épp ellenkezőleg: a beszéd határait tágítja ki. Ahogy a teremtés maga is néma beszéd, s a költészet is, bár anyaga a nyelv, lényege szerint néma beszéd, a csönd, a kimondhatatlan kimondása a köznapi nyelv elnémítása, meghaladása árán. [...] Nem túlzok, ha azt mondom, Isten hallgatása az igazi beszédformája ennek a vadonatúj és számadásszerűen tradicionális vállalkozásnak. A Wilson-hatás olyan meghatározó volt Pilinszky számára, hogy a rövid idő alatt megírt négy színdarabjában is működteti a mozdulatlan, lassított, néma színház elvét. A Wilson-produkció statikussága azt a benyomást keltette a költőben, mintha az előadás az általa elképzelt színházeszményt képviselte volna. A süket pillantása főszerepét alakító Sherryl Suttonnal folytatott Beszélgetésekben (fiktív párbeszédben) megjegyzi: , Wilsonnal kapcsolatban éppúgy beszélhetnénk a csenden-túli csendről és a szépségen-túli szépségről. Nála a némaság elnémíthatatlan beszéd." Robert Wilson néma színháza és Simone Weil vallásos misztikája a Pilinszkydráma nyelvszínpadi előzményeinek tekinthetők. A háborúról, a szenvedésről, a bukásról, a válsághelyzetekről szóló Pilinszky-antidrámákban a valós cselekvést passió, a dialógust reflexív monológ és csönd, a valós tetteket mozdulatlanság vagy metafizikai értelemben rejtett történés, a profán eseményeket szakrális kiszolgáltatottság és liturgikus keret helyettesíti. Pilinszky színművei az alázat, a jelenlét, a mozdulatlanság, a csönd, a kegyelem, a szeretet kulcsszavai köré rendeződnek. A Gyerekek és katonák a háború és a béke; 22 Sepsi Enikő: Pilinszky János mozdulatlan színháza Mallarmé, Simone Weil és Robert Wilson műveinek tükrében, Budapest, KRE-LHarmattan, 2015, 84—85. #% Pilinszky János: Új színház született, in Publicisztikai írások, 652. 4 U6: Beszélgetések Sheryl Suttonnal. Egy parbeszéd regénye, in ué: Széppréza, 142. + 212 +
