Seite 209 [209]
OCR
A CSEND ESZTÉTIKÁJA PILINSZKY JÁNOS MŰVÉSZETÉBEN érzékelhető. Pilinszky első kötetében már ott rejtőzik a háború szörnyűsége -— jelezve költészetének folytatását. Pilinszky nem volt hadifogoly, , csak szemtanú volt, de a látványt olyan mélyen élte át, az emlékek olyan erősen beleivódtak, hogy háborús önarcképét soha nem tudta elfelejteni, Németországban szerzett megdöbbentő élményei költészetét életre szólóan meghatározták, a háborús motívumok végérvényesen beépültek lírájába"." A korai Pilinszky-verseknek alapélménye az egzisztenciális magány. A Irapéz és korlát verseiben is különös létállapotot jelöl az emberi kommunikáció hiánya. Az Őszi vázlatban a magányállapot nem direkt jut kifejezésre, hanem rejtetten az emberi fájdalom sejtelmeként van jelen. A viszonylagos mozdulatlanságban, a csendes kietlen tájban sejteni a nemsokára bekövetkező tragédiát, a , távoli kétes tájak" fenyegetését. Erre figyelmeztet a vers zarlata is: tavoli, kétes tajakon késziilédik a fajdalom.® Végállapotszerű pillanat megfestése a törékeny és üres csendben a miniatűr költemény. Pilinszky azt a pillanatot ragadja meg, amelyben az egyén rádöbben tragikus magányára, emberi kapcsolatainak törékenységére és a közeledő elmúlásra. A misztikus költészet modern lehetősége Pilinszky János 1959-ben megjelent Harmadnapon kötete. Az alapvetően tragikus hangoltságú versekben az Istennel való kommunikáció vágya fogalmazódik meg. A Harmadnapon lírai darabjaiban a csendmetafora különös esztétikai élményt nyújt a világháború poklait felidéző ugynevezett ,,stacidversek”-ben (Egy KZ-lager faldra, Ravensbriicki passié, Harmadnapon), a rövidebb, ám annál jelentősebb négysorosokban (Ama kései, Agonia Christiana, A harmadik, Hideg szél, Négysoros) és a hosszabb lélegzetű, különös fényhatású, látomásos költeményekben egyaránt (Kihűlt világ, Egy arckép alá, Félmúlt, Apokrif). A versekben áttételes utalásokkal rajzolódik ki az élmények valósága, a csend problematikája létszemléleti síkra vetül. A Harbach halálos csendje, a Ravensbrücki passió kockacsendje, a Félmúlt hamunéma fala és üvegkoporsó-képzete egyértelműen kapcsolódik a később írt Passió ,üvegmögötti" csendjének jelentéséhez. Az Apokrif és a Senkifoldjén nem idézi fel ugyan konkrétan a világháború képeit, mégis végítéletszerű látomásai és az emberi kommunikáció hiányának problémája éreztetik a létében szorongó, magányos individuum kataklizmáját. Az emberi nyelvet elhagyó egyén némasága az Apokrifban is hangsúlyozott: 7 Tüskés Tibor: Pilinszky János alkotásai és vallomásai tükrében, Budapest, Szépirodalmi, 1986, 85. 8 Pilinszky János összes versei, 15. + 207 +
