Oldal 159 [159]
OCR
PILINSZKY JÁNOS SZÍNHÁZI ESSZÉINEK ÉS DRAMATURGIÁJÁNAK HATÁSA villamosának kritikájában a rendezői koncepcióval kapcsolatban megjegyzi, hogy ,koncentráltabb, csendesebb és tömörebb lehetne"." Több kritikájában hosszan kitér a közönség reakcióira, az előadás kiteljesedéseként értékelte, ha a közönség olyan módon reagált, hogy szinte lezárta a jelenetet, például a sűrű csenddel. Az anyaszív drámája (Kaukázusi krétakör) című kritikájában például megrendítően írta le a közönség Gruse és felnevelt gyermeke iránti szeretetét: , Egy pillanatra mindanynyian gyermekek voltunk az elsötétített nézőtéren, s szívünket egy pillanatra mindannyian odaadtuk a csodálatos vonzásnak, melynél nincs nagyobb, áhítottabb kötés a földön." A vágy villamosa kritikájában elismeri, hogy nem szinikritikanak, inkább segítő kalauznak szánja írását egy másik katolikus néző számára, azért, hogy a , hisztérikus és barbár felszín alatt valami egészen mást" találjanak." A Shakespeare és a fiatalok című színibírálatban a híres Vígszínházbeli Rómeó és Júlia legizgalmasabb mozzanatait emeli ki. Rámutat arra az érdekes színészi kísérletre, hogy Rómeó és Júlia alakítója más-más felfogásban, más konvenciók szerint játszák szerepüket. Rómeó gesztusaiban, vérmérsékletében is egy kortárs fiatalt játszott, egy kicsit felületes, lázongó, szétszórt Rómeót. Ruttkai Júliája viszont klasszikus Júlia volt. , Az ő kérdése tehát Shakespeare felől szól: [...] ismeritek ezt az átváltozást ti is?"" — közvetíti Júlia kérdését a kritikus. Itt Pilinszky azonnal hozzákapcsolja értékeléséhez a közönség kiteljesítő szerepét: , A hallgatóság, mely minden előadás végső atmoszférája, végső és legfontosabb tápláléka, éltetője, sikertere — a hallgatóságnak a színpadot megszálló, Júliát körülvevő és beteljesítő, Ruttkai alakításával együttműködő passzív kreációja — igen, ez a csend, ez volt e kérdésre a leghitelesebb felelet: igen."" Pilinszky elsősorban a kétféle játékfelfogás zavartalan összjátékát és a közönséggel való együttjátszás fontosságát, sikerét emelte ki előbbi bírálatában. Előadásalakító tényezőként beszél a közönség hallgatásának minőségéről és mikéntjéről." $ Pilinszky János: A vágy villamosa, in uő: Esszék, cikkek, 164. 7 Uő: Az anyaszív drámája, 111. 8 U6: A vagy villamosa, 162. ° U6: Shakespeare és a fiatalok, in ué.: Esszék, cikkek, 203. 10 Uo. Hu E közönségszemlélet előképeként fontos megemlíteni Németh Antal közönségelméleti írásait, különösen az általa használt ,együttjátszó közönség" fogalmát. Korábban Hevesi Sándor is foglalkozott a közönség szerepével, főként a művészetszociológia fogalomrendszerével megközelítve a közönséggel kapcsolatos színpadi törvényszerűségeket. (Hevesi Sándor elsősorban a színházi ízlés, a polgári színházi hagyomány, a tömegművészet és a színpadi siker kérdéseivel foglalkozott.) Pilinszky János közönségszemléletének újdonsága, hogy a publikumnak az előadások dialógusainak lezárásában kulcsszerepet tulajdonít. Vö. Németh Antal: A közönség élménye, in uő (szerk.): Új színházat! Tanulmányok, vál., szerk. Koltai Tamás, Budapest, Múzsák, 161. Hevesi Sándor: Az ismeretlen közönség. Hevesi Sándor színházi műhelytanulmányai, Budapest, Népművelési Propaganda Iroda, 1976. e 157 +
