OCR
AZ ANTILOP LEGENDÁJA vállalkozhat, ugyanakkor érdemes kiemelni a Rilke-kisregény Pilinszky drámáiban is fellelhető filológiai nyomait. Már a hatvanas évek elejére datálható KZ-oratóriumban is ismeretes olyan motívum, amelynek értelmezését nagyban segítené, ha igazolódna filológiai kapcsolata" a Rilke-kisregénnyel. Tény, hogy mindkét kapcsolódó szövegrész a zuhanással és a törékenységgel rokonítja azt az emlékezési folyamatot, mely egy épülethez (és annak szobáihoz) kötődik. Ugyancsak a Rilke-kisregényből ismeretes az az ebédlő, amelyben a főhős sajátságos gyermekkori élményei zajlanak, s amelyben sajátságos módon keveredik a múlt, a jelen és a jövő, éppúgy, mint a Pilinszky-féle Gyerekek és katonákban — ráadásul az élők és a holtak ,egyenrangú", hasonlóan cselekvő szereplők. Nagyatyám emlékezetében az idők múlása egyáltalán nem játszott szerepet, a halál apró közjáték volt csupán, amit egyszerűen semmibe vett; ha valakit egyszer emlékezetébe iktatott, mindig ott élt benne, akkor is, ha az illető már régen elhunyt. Évek múlva, az öregúr halála után, azt mesélték, hogy ugyanilyen makacsul tekintette a jövőt is. Állítólag egyszer egy bizonyos ifjú asszonynak, aki éppen harmadik hónapja volt áldott állapotban, a hölgy fiairól s különösen egyiknek az utazásairól beszélt [...]." A kisregényben szereplő, a főhős gyerekkorát idéző vacsorajelenetek világítanak rá néhány szereplő bizonytalan státusára, így nevük, hivataluk változására (ez a Pilinszky-drámának is sajátja) — sőt, az egyik alakról jóval annak megjelenése után jön rá a főhős, hogy valójában már nem él. Ezek a filológiai hasonlóságok egyértelművé teszik, miért hathatott Pilinszkyre elemi erővel Lorca Öt év múlva cimt dramaja, amelyben a Rilke ältal is gyakorolt ,,idéfelbontast” a drama mtinemében érvényesítette a szerző. Még lényegesebb azonban az ehhez kapcsolódó Rilke-elvek vizsgálata. Az osztrák szerző célja ugyanis nem egy sajátos kísértethistória megalkotása volt. Levelezésében a következőképpen fogalmazott (lengyel fordítójához címezve sorait): Ez az emlékezés különös nyomatékot kölcsönöz annak a viszonylatnak, amely egy birodalomnak a közepébe helyez bennünket: ennek a birodalomnak befolyását és mélységét — mindenütt, megszorítás nélkül — közösen tapasztaljuk meg a holtakkal és eljövendőkkel. Minket, ittenieket és maiakat, egy pillanatra sem nyugtat meg az időbeli világ, s nem is illeszkedünk belé: folyamatosan át- meg átjárunk a Korábbiakhoz, eredetünkhöz, valamint azokhoz, akik látszólag utánunk következnek. Léteznek ők — abban a legnagyobb , nyitott" 4 Az egymással kapcsolatba hozható szövegrészek a szövegvégi táblázatban olvashatók. 5 Görgey Gábor fordítása. ¢ 113 ¢