Oldal 106 [106]
OCR
PRONTVAI VERA A szög és a balta annak a traumatikus találkozásnak is szimbóluma, amely az időtlen gyilkosság személybe írásával irányítja az egyén figyelmét a kollektív felelősségvállalásra. Vidnyánszky színházi nyelvének költőisége — a Halotti pompához hasonlóan - a gyilkosságot egyetemes bűnné tágítja: fizikai, lelki, társadalmi vagy kulturális értelemben elkövetett gyilkosságformákat mutat fel a szereplők különböző sorsán keresztül, miközben a megtisztulás útjának ábrázolásával felül is írja azokat. Tverdota Pilinszky kapcsán hangsúlyozza, hogy a költő mindennapi tapasztalatból és vallásfilozófiai megfontolásokból magára vállalt bűntudata és bűnbánata nélkül , a II. világháború élménye, a koncentrációs lágerek látványa, de Krisztus keresztre feszítése, s a világ annyi más nyomorúsága is csak mások bűne lenne". Amennyiben a Bűn és bűnhődés nézője felismeri a színházi előadás központi metaforáját, és önmagára vonatkoztatja azt, meghatározhatja saját viszonyát a felidézett eseményekkel kapcsolatban, és dönthet arról, milyen mértékben akar részt venni azokban. Vidnyánszky rendezése lehetővé teszi a néző számára, hogy egzisztenciális értelemben is sorsközösséget vállalhasson a bűn elkövetőjével. A néző szembesülhet saját bűnösségének tudatával, a bűnökből, a halálból való szabadulás útjával, és felfedezheti a lelke mélyén húzódó tettest — Pilinszky szavaival élve , Dosztojevszkij Raszkolnyikovja ezért nem azonos a ponyvatermék és az újságcikk gyilkosával. Raszkolnyikov te vagy és én vagyok, annak ellenére, hogy se te, se én nem öltünk embert." A Bűn és bűnhődésben Marmeladov temetésén jelen levő emberek nemcsak a jelenlevő halottat gyászolják, hanem a kereszthalált elszenvedő Krisztust is. A Krisztusgyilkosság az előadás olvasatában az emberiség kollektív bűne, ezért a kollektív felelössegvällaläs kerdesköret is felveti. A rendezés egyik kulcsgondolata — a Halotti pompahoz es a Csiksomlyoi passiöhoz hasonlöan -, hogy a jelen levö szubjektumok mindegyike felel Krisztus — és a másik ember -— szenvedéséért, haláláért. A Szőcs Géza művéből kiinduló Csíksomlyói passióban Mária Magdolna kérdésfelvetése Krisztus haláltusájának idején a vele kapcsolatba kerülő embereket hiányolja, és az általuk okozott hiátusok következményeire is felhívja a figyelmet: Hát csak ennyien vagyunk? És hol vannak a napkeleti bölcsek, minden bölcsességükkel? És akiket megszabadított, most hol vannak? Hol vannak, akikkel csodát tett, akiket meggyógyított?! A különféle betegségekben és kínokban sínylődők, az ördöngôsôk, holdkérosok és gutaütôttek, a bélpoklosok — hol van a százados szolgája?! Hol van a naini ifjú, hol van Jaiuris és Jairus leánya? Hol a Görbedt Asszony??? 30 Tverdota: Pilinszky és Dosztojevszkij, 102. 31 Pilinszky: Publicisztikai, 651. 52 Szőcs Géza: Passió, Budapest, Magvető, 1999, 22. + 104 ¢
