Oldal 93 [93]
OCR
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA Violaine azonban Máriához hasonlóan szűz, vagyis áttételesen megismétlôdik Jézus születésének csodája. (Ha pedig ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a drámaszövegből világosan kiderül: a jelenet karácsony éjszakáján, illetve reggelén játszódik, végképp egyértelművé válik a helyzet.)"? A keresztény teológiában ugyanakkor csak és kizárólag a Megváltót illeti meg a szeplőtelen fogantatás joga. Jacgues és Mara, pontosabban most már Jacgues és Violaine kislányának ezért — mivel másodjára nem a derékaljon, hanem az eszményien tiszta szentség által fogan meg - törvényszerűen részesednie kell a krisztusi létjellegből. Csakhogy a többi ember bűneinek átvállalásával, a betegek meggyógyításával, valamint halott unokahúga feltámasztásával Violaine is kinyilatkoztatta a saját krisztusi természetét. A Messiásnak azonban egyik, ha nem a legfontosabb tulajdonsága, hogy Isten inkarnációja, Isten pedig mindig Egy és oszthatatlan, még akkor is, ha éppen soknak, többnek vagy rengetegnek tűnik. Fizikai síkon tehát hiába kettő, Violaine és a kislány, lényegüket tekintve mind a kettő Egy, mivelhogy egyként osztozkodnak a krisztusi létmód ajándékán. A Sophia sugárzásából az Istenanya és a Fiúisten egyformán részesülnek. Violaine a saját létéből adományoz a kisbabának, saját szuverén létszerkezetét terjeszti ki rá és ad neki ezáltal új életet. Ám nem lemásolja, nem klónozza vagy utángyártja önmagát, hanem az ideák szférájában megmerítkezve, a Jóság végtelen potenciálját aktualizálja benne ismét, akképpen, ahogy az az ő világrajövetelekor őbenne is aktualizálódott már annak előtte. Ezáltal viszont már nemcsak saját gyermekeként teremti újjá a kislányt, hanem önmaga égi másának újabb földi inkarnációjaként is. Ennek a tudata az, amit Mara már végképp nem bír tovább elviselni, és ez az, ami arra készteti, hogy meggyilkolja Violaine-t. Az azúrkéknek ez a claudeli költészete Szenteczkinél a fehér színben fogalmazódik újra. Homonnai Katalin tiszta fehér ruházata azt fejezi ki, hogy ellentétben a talpig narancspiros, beteg és nyomorult testtel, Violaine lelke tiszta és egészséges marad. A szeplőtlenség képzete a kisbabát megtestesítő gyertyára is áttevődik, az azonosság, mely Violaine és a csecsemő közt kiolvasható a drámában, a színpad tárgylírája által képi megerősítést nyer. Csak amíg szövegszinten Violaine szemének és a baba szemének kékje közt jött létre a metonimikus érintkezés, ez teatrálisan a jelmez fehérje és a gyertyaviasz fehérje közti metonímia révén realizálódik. Amikor tehát Homonnai utoljára lelép a színről, a gyertya viszont tovább lángol a falon, az voltaképpen annak a vizuális kódja, hogy Violaine lehet, hogy meghalt, de lényének ragyogása tovább él a gyermekben. Szenteczkiék Claudelhez képest 103 "MARA: Violaine, Violaine, te mozgatod így a karod? Még mindig látom, hogy mozog! VIOLAINE: Békesség, Mara, karácsony napja van, amikor minden öröm született. MARA : Miféle öröm lehet, hacsak az nem, hogy él a gyermekem. VIOLAINE: És nekünk is, íme született egy kis gyermekünk." Paul Claudel: Az Angyali Üdvözlet, ford. Semjén Gyula, in Gúthy Andor (szerk.): Válogatás Paul Claudel műveiből, Budapest, Szent István Társulat, 1982, 386. +9] e
