Seite 89 [89]
OCR
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA amikor egy téli éjszakán Mara fölkeresi a kopár sziklák között. Évek teltek el a történet szerint, Violaine-t azóta teljesen bekebelezte, meg is vakította a lepra. Mikor megnyílik a színpad mélye, már csak egy ember nagyságú műanyag köpenyt látunk, ami leginkább arc nélküli, narancspiros apácára emlékeztet. Violaine-t a színpad realitásában bábbá, halott anyaggá fokozza le a betegség, a történet valóságában viszont az emberi létállapot csúcsára jut: végtelen magányában megtalálja az Istennel való tökéletes összhangot, kisemmizettségében a lét kimeríthetetlen gazdagságát. Közben csodatevő erők kezdenek el működni benne, messze földön híres gyógyítóvá lesz. Mara is ezért megy el hozzá: Jacgues-kal közös kisbabájuk bölcsőhalált halt, végső kétségbeesésében nem marad más lehetősége, mint nővére segítségét kérni. Violaine-nek sikerül is föltámasztania a kislányt, akinek addig ugyan sötétek voltak a szemei, mint Marának, ám a csoda folytán az övéhez hasonlóan ragyogó kékké változnak. A halott csecsemőt hosszú, fehér viaszgyertya jelképezi Pallagi Melitta kezében. A jelenet elején Homonnai Katalin egyáltalán nincs színpadon, csupán torzítóval visszhangossá tett, szelíd altját hallani: hangjának, valamint a nézőtérrel szemközt térdelő Pallagi mögött, a színpadnyílásban tornyosuló köpenyfigurának kettőse varázsolja elénk Violaine alakját. Homonnai azért bukkan elő végül hátulról, kinyúlt fehér férfiingbe és seszínű apródharisnyába öltözve, mezítláb, hogy meggyújtsa a Pallagi által szorongatott gyertyát, és föltámassza Mara kisbabáját. Az előadás következő, utolsó szakaszában az előbbinél valamivel roskatagabban látjuk viszont az imént még a háttérben magasodó köpenyt: Nagypál Gábor mint a messziről visszatért és a leprából időközben kigyógyult Pierre cipeli be karjaiban. Mara ugyanis később visszatér nővéréhez, és egy nagy szállítószekeret kipeckelve a helyéről, több mázsa homokot zúdít Violaine-re. Pierre már csak a haldokló lányt tudja hazavinni, hogy legalább az apja házában lehelhesse ki a lelkét. Nagypál két, szorosan egymás mellé állított kisszékre fekteti a narancspiros műanyagot. Miközben Sipos György, közvetlenül a figura , fejénél", a színpad jobb szélén ülve kétségbeesett, bűntudatos Jacgues-ként mardossa magát, Homonnai a , fejrészt" mozgatva, valódi tárgyanimációval viszi színre Violaine utolsó pillanatait. Jobbra tőlük mindeközben, a falra applikált kis fatalapzaton — bölcsőjeben a gyermek — végig ott ég a hosszú, fehér gyertya. Mikor karakterének végperceihez ér, Homonnai a falhoz lép, megáll a gyertya alatt, majd ahogy Violaine utolsó szavai is elhangzanak, elengedi a köpenyt, és a színházterem jobb oldalán található kijáraton távozik a térből. A székekre fektetett, valamennyi tartással azért még bíró műanyag ekkor formátlan, piros masszává omlik össze. Ekképp, e képpel zárul le Violaine földi pályafutása. Szenteczki és alkotótársai nemcsak egy olyan, originális és kreatív játékteret nyitottak meg itt, ahol műanyagból szűzlány, viaszból csecsemő, emberből tárgy 087 c
