OCR
MISZTÉRIUMOK BÁBSZÍNHÁZA scéne koordinátarendszerét. Vagyis kockáztat. Előadásait ezért, ha sikerültnek érezzük őket, ha nem, mindig autonóm törvényszerűségek működtetik. Ezeket a diszparát, egyedi és autonóm előadásvilágokat azonban egyetlen, mindükben határozottan kimutatható stílusjegy azért mégiscsak rokonítja egymással, annak ellenére is, hogy a rendezőnő látványosan nem törekszik formakánon, azaz egy csakis rá jellemző, konzekvensen működtetett rendezői jelrendszer kiépítésére. Ez pedig nem más, mint a bábos szemléletmód konstans jelenléte, amiben szintén föllelhetők Pilinszky művészetfilozófiájának nyomai. A költő ugyan nem írt bábesztétikáról, ám verseiben kiemelt szerep jut a tárgyaknak: amellett ugyanis, hogy szövegeiből szinte tapinthatóvá téve, direkt és súlyos anyagi jelenvalóságként merednek elő az objektumok, valami távol lévő, transzcendens többlettartalomnak is immanens testet kölcsönöznek közben. Ez az úgynevezett tárgyias poétika, Pilinszky költészetének egyik legfontosabb stilisztikai szervezője. Ám nem csupán a verseit, világérzékelését is döntően meghatározta a tárgyakhoz fűződő bensőséges viszonya. Az eszközök magukon viselik a történelem nyomait és az őket használók történetének nyomait is. Túlmutatnak önmagukon, nem csupán puszta használati tárgyak, hanem médiumai is egy világnak, ami láthatatlan maradna számunkra, ha ők nem adnának neki anyagi formát. Épp ezért a dolgoknak szellemük és lelkük van, pusztán szemléletmód -— méghozzá határozottan esztétikai szemléletmód — kérdése, hogy észrevesszük-e a bennük rejtőző igazságot, valamint a mögöttük megjelenő irreálist. Avagy Pilinszky tündökletes megfogalmazásában: ,az auschwitzi csajkákon az ütések és kopások is szüntelenül írnak, kivilágítva vagy az éjszaka csöndjében."§ A tárgy mindig potenciális műalkotás, mert a létezésből neki is jutott osztályrész. Léte igazsága képes el-nem-rejtettségként fölragyogni, ahogy alkalmas arra is, hogy reális előtere legyen egy irrealitásként megjelenő háttérnek. A tárgyban a szépség kifogyhatatlan tárnái rejlenek. A tárgyak színháza, vagy ahogy a tudós brazil bábművész, Ana Maria Amaral hivatkozik rá, az animáció színháza (Teatro de Animacáo) pontosan ezt aknázza ki.? Az animáció során az élettelen, mozdulatlan anyag mozgásba lendül, az energia, ami a színész esetében önmaga játékba hozására irányulna, most egy külső tárgyban, akár egy humanoid alakmásban, akár mondjuk egy cipőben vagy felmosórongyban összpontosul." A bábos játékban-való-létet kölcsönöz az objektumnak, ekképp jelenítve meg benne az immár el-nem-rejtett igazságot. Emiatt viszont az a különös helyzet áll elő, hogy míg Y fiktív figura, a referenciális 88 Pilinszky: Beszélgetések, 48. 89 Ana Maria Amaral: Teatro de Animacáo, in uö: Teatro de Animagäo, Säo Caetano do Sul, Atelié Editorial, 1997, 21. % Uo., 21-22. +81 +