Seite 64 [64]
OCR
IVÁNYI BENCE kopogtatnak, foglalnak helyet, gyújtanak cigarettára, mint az életben"." Mindeme végletekig csiszolt színészi akciók mimetikus szempontból azonban lehetnek bármily , tökéletesek" is, ha közben a forma tetszetős héjából hiányzik a tartalom, hiányzik a hús, hiányzik a színház sine gua non-ja: annak érzete a nézőben, hogy amititt és most lát, annak valóban elemi köze van hozzá és valóban nyomot hagy létének tünékeny szövetében. Vagy ahogy Pilinszky maga írja: Egy szép nap arra ébredtünk, hogy az idáig zavartalanul játszott művek a színpadon többé nincsenek jelen. Díszletben, mozgásban, kosztümben hiába volt többé a legtökéletesebb átélés, mimikri, egy rosszkor reccsent deszka, rosszkor meglebbent színfal hallhatóbbá és láthatóbbá vált a legsikerültebb jelenetnél. Mi több: a deszkareccsenés megtörtént, míg a darab valahogy nem történt meg és egyre kevésbé történt meg. A mimikri-színház elvesztette jelenlétét. Valahol elveszett a között, amit az életben ,leutánzott", s a között, amit a színpadon , megjelenített". Ezernyi kellékével és remekbe szabott hőseivel az olyan mondathoz vált hasonlatossá, aminek mindene van, főneve, jelzője — csupán állítmánya nincsen, ami a , történést" az itt és most erejével a színpadra szögezze. Ami nélkül pedig nincs megrendülés, mivelhogy lényege szerint nem történik semmi sem. A leghűségesebb utánzat se pótolhatja ugyanis e történés egyszeri súlyát, ütését, erejét." De mit értsünk pontosan jelenlét alatt? Először is, tekintve, hogy a színészek a fenti példában ténylegesen jelen vannak a színpadon, tehát nem robotok vagy hologramok helyettesítik őket, ontológiai értelemben nyilván rendelkeznek jelenléttel, azaz egy konkrét helyen, egy konkrét időben való ottléttel. Más kérdés viszont, hogy mindeközben képessé válnak-e a néző felé egy sajátságosan teatrális élményt, a színházi műalkotás, azon belül pedig a színészi prezencia direkt és elevenbe vágó tapasztalatát közvetíteni. E ponton utalhatunk Gadamer híres teóriájára, amely a játékot jelöli meg a művészet mintaképeként, ahol , megszűnik a különbség a hit és a színlelés között", és így elsőbbséget élvez a játékos tudatával szemben." A játéknak saját világa és szelleme van, ami magába vonja a mindenkori játékosokat — ehhez hasonlóan pedig a művészet is saját világgal és szellemmel rendelkezik."§ Lényeges vonása viszont, hogy e világ és szellem játékterét nem a játszók — avagy nem a műalkotás alkotó és befogadó , résztvevői" 5 Uo. 16. 16 Pilinszky János: Új színház született, in uő: Esszék, cikkek, vál. Bende József, Budapest, Magvető, 2019, 573. (Kiemelések az eredetiben.) " Hans-Georg Gadamer: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata, ford. Bonyhai Gábor, Budapest, Gondolat, 1984, 90. 18 Uo., 91. + 62 +
