Oldal 54 [54]
OCR
VISKY ANDRÁS ala] színműben a metafizikai minőségek is megnyilvánulhatnak, a megnyilvánulásuknak itt rendszerint sokkal nagyobb kifejezőereje van, mint amely a tisztán irodalmi művekben lehetséges".?? TANÍTVÁNY: A metafizikai minőségek a , szellemi tekintet" előtt tárulnak fel, ha jól értem Ingarden fejtegetését. MESTER: Sőt, elősegítik a , szellemi tekintet" megszületését, hogy feltárhassák előtte a metafizikai minőségeket. Ez a , tisztátalanság" vagy ha úgy tetszik bűnbeesettség vonzotta ellenállhatatlan erővel Pilinszkyt, amikor a verset a versmondás patetikus — azaz szenvedő, passiójáró — performanszával kapcsolta össze, és amikor a wilsoni , szellemben szegények" színházának a , tisztátalansága" szólította meg. Azaz a színházi szertartás mint bűnelkövetés, ami a szentmise , tökéletes színházára" emlékeztette őt a leginkább, azaz a Krisztus teste megtörésének és vére kiontásának a szertartására. Figyeljünk csak erre a vallásit és esztétikait egyetlen , létrára" helyező leírásra: , Sheryl balról érkezik, lassúságában lobogva, mint egy megszállott apáca, és mereven, akár egy szeminarista, aki papsága első bűnét készül elkövetni. [...] Ahogy és amit csinál, inkább szertartás, mint bűn, pontosabban: a bűn utolsó fázisának minden föladatnál keservesebb és elvontabb teljesítése.""" Segíts most számba venni a metafizikai minőségek ingardeni három jellemvonását, hogy a maga mélységében föltárulkozzon előttünk Pilinszky színházának kétségbeesett célkitűzése. TANÍTVÁNY: Az első: , függetlenül attól, hogy magukban véve negatív vagy pozitív értékűek, megnyilvánulásuk pozitív értéket jelent". A második: „csak egyszerüen, mondhatni »eksztatikusan« megpillanthatjuk őket meghatározott szituációkban, melyekben realizálódnak. S csak akkor pillanthatók meg [...], ha elsődlegesen magában az illető szituációkban élünk." A harmadik: , azzal a sajátos tulajdonsággal rendelkeznek, hogy — gyakran használt, de alapjában véve keveset mondó kifejezéssel élve — egyáltalán az élet és a lét xmélyebb értelmex mutatkozik meg bennük, sőt ők maguk alkotják azt az értelmet, amely rendszerint el van rejtve tekintetünk elől. [...] S csak akkor képesek teljesen megmutatkozni, ha realitássá válnak. [...] azaz radikális változásokat idéznek elő a bennük elmerült létezőben."" 53 Roman Ingarden: Az irodalmi mű, ford. Bonyhai Gábor, Budapest, Gondolat, 1977, 328. 54 Pilinszky: Beszélgetések, 40. °° Ingarden: Az irodalmi mii, 300-301. (A szerző kiemelései.) « 52 ¢
