Seite 52 [52]
OCR
VISKY ANDRÁS kiszolgáltatottak és az idegeneknek kinevezett embertársaink meggyilkolásának a díszletévé vált. MESTER: A közönséget se hagyjuk ki: a színház a tettesek gyülekezeti közössége. Hatodik fejezet MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: 51 Uo követés — ,, Mellékszovegelemzés” Itt akar abba is hagyhatnank a mtinemi vizsgálódást, hiszen, azt hiszem, meggyőzően érveltünk amellett, hogy a Beszélgetések könyve előadásra szánt dráma... .. miközben meditatív esztétikai traktátus a színház lehetőségeiről... . valamint vallási irat az ember helyzetéről és a megváltás valódi értelméről a súlyosan bűnbe esett keresztény kultúra okozta vákuumban. , De ki tudja — kérdezi a Pilinszky János nevű szereplő —, egyszer, egy váratlan pillanatban talán sikerülne megállítanunk azt, ami megszállva tartja a várost?" Ez a mondat nemcsak a műnem, hanem a műfaj kérdését is tisztázza, ha jól értem. Mire gondolsz? Pilinszky kísérletére, hogy megalkossa a késő újkor tragédiaműfaját, aközösségi megtisztulás vallásinál tágabb színházi eseményét. A maga korában korántsem egyetlenként a kinyilatkoztatásban részesülők szelíd őrületével bízott a katarzis mindenkire kiterjedő erejében. A megváltás helyettesítéseként? Semmiképpen sem. Pilinszky ebben különbözik kortársaitól, gondoljunk jelesül Grotowski sprituális útjára, aki az esztétikai stádiumból egyenesen a vallásiba ugrott... Csakhogy tudtán kívül, attól tartok... Bizonyára. Mindenesetre Pilinszkynél a katarzis nem helyettesíti, hanem tükrözi a megváltást. Azt is mondhatnánk, hogy a katarzis az alulról fölszálló angyalok attribútuma Jákob létráján, a megváltás pedig az alászálló angyaloké. A katarzis Pilinszky színházában nem a megváltás tettében részesít, hanem középre állít: az esemény +50 +
