Seite 50 [50]
OCR
TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: MESTER: TANÍTVÁNY: VISKY ANDRÁS Arra, hogy a művészet nyelve a religiozitás utáni korban, amely az övé és a mienk egyaránt, a misztikus nyelv hagyományának a folytatója. Ezt mondja a Beszélgetésekben: , Sokat írtak misztika és művészet rokonságáról. Valójában a kettő úgy egy, hogy tökéletes ellentéte egymásnak. Ugyanannak az útnak, ugyanannak a szeretetnek a világból fölszálló és a világba alászálló, de mindenképpen tökéletesen egybeeső két ága, az odaadó engedelmesség és a fölszabadult extázis dinamikus egyensúlyában, kifürkészhetetlen békéjében. Jákob létrája: Isten föl-alá szálló angyalaival a képzelet hazatalálásának közös és egyetlen módja." Mintha bizony Kertész Imrét hallanám, és a Gályanapló zenei futamait...! Meggyőződésem, hogy a Pilinszky-kísérlet legközelebbi irodalmi rokona ez a Kertész-könyv. , Amit az embernek nem lehet elmondani, elmondható Istennek; és akkor talán az emberek is megértik." Majd néhány oldallal később: , Mivel misztikus vagyok, nem szeretem, ha a misztériumot misztifikálják. A misztérium nem a mi nyelvünk, ezért a misztériumot nem szólaltathatjuk meg. (Ha mégis próbálkozunk vele, horror lesz belőle, giccs vagy gyermekmese.) A ráció nyelvén kell szólnunk, és beérni annyival, hogy időnként elakad vagy félresiklik a hangunk." Pilinszky is, amiképpen Órigenész, az olvasó képzeletére apellál, másként a mű nem teljesedhet be. Órigenész, mint Shakespeare a híres prológusaiban, felszólítja az Énekek éneke olvasóját a szöveg inszcenálására a képzelet színpadán. Ez a feltétele annak, mármint az inszcenálás, hogy a szöveg , megcsókolja" az olvasóját, és így az olvasó, a szöveggel egyesülve, bekerüljön a szöveg jelen idejébe, a szöveg pedig az olvasó jelen idejébe: ennek a két időnek kell egymásba szakadnia, hogy a Jelenlét jótéteményeiben részesüljön. Mi volna ez a jótétemény szerinted? Az idő megérzése és félelem nélküli elfogadása. Az emberi idő beáradása az örök jelenlét tengerébe? Pontosan. Valami mást is meg tudsz említeni? A misztikus beszédet elzárt, egyéni karizmának, azaz megajándékozottságnak tekintik általában, holott biztosan nem erről van szó. Gályanapló, Budapest, Holnap, 1992, 155, 158. + 48 +
